15. fejezet ~ Mosom kezeimet

- Hé, te remegsz! - állapítja meg a nyilvánvaló tényt Harry, miközben a szálloda bejáratához érkezünk meg. Sétálunk már egy ideje a hűvös levegőn, vagyis mióta a közeli kis tónál le nem raktuk Perrie kocsiját és dobtuk a víz mélyére a pisztolyt. Ugyanis szerinte ott lesz a legjobb helyen, plusz ha meg is találják majd, akkor sem lesznek rajta az ujjlenyomataim. Még most sem hiszem el, hogy ott hagytuk őt és Hope-ot is. De a mentők már biztos odaértek, nemde?!
- Tessék. - teríti vállamra zakóját, amiben két ujjammal kapaszkodok bele, továbbra is ügyelve arra, hogy a néma csendet ne szakítsam meg. Ő pedig tehetetlensége okán nadrágzsebébe bújtatja hatalmas mancsait, miközben egy pillanatra megáll. Haboz. Gondolom nem szándékozik feljönni velem Zayn-hez, aki már tuti mindenféle tévképzeteket szövöget arról, hogy hol és ki a fenével lehetek. De perpillanat ez érdekel a legkevésbé. Csalódtam Zayn-ben. Csalódtam ebben az elcseszett világba, meg úgy összességében mindenben.
- Tudunk beszélni? - hangja halkabb a szokottnál, ami kíváncsiságot ébreszt bennem. Apró bólintás közepette lépek visszább, miközben a zakó alá próbálom elrejteni a kivágott ruha miatt fedetlen testrészeimet.
- Csak azt szeretném mondani, hogy ami nálam történt... - látszik rajta, hogy ideges, és ez leginkább a tarkója vakargatásában mutatkozik meg. S bár az előbb azt a választ adtam neki, hogy benne vagyok a beszélgetésbe, most mégis úgy érzem, hogy képtelen vagyok megvitatni az aznap este történeteket egy ilyen eseménydús nap után. Sietősen kapom le magamról a férfiruhaanyagot, majd a kezébe nyújtom át azt, amit csak -ismét- habozva fogad el. 
- Jobb ha inkább most megyek, Harry. - adok hangot tervemnek, majd egy intéssel köszönök el, ami úgy tűnik neki nem elég. Sietősen kap karom után, amire annyira rászorít, hogy muszáj egy felszisszenéssel hangot adnom fájdalmamnak. Akaratosan, mégis teli érzésekkel ránt vissza és duzzadt ajkait erősen nyomra enyémekre. Úgy csókol, mint ahogy még más sose tette velem.
Kicsit sem figyel oda az én érzéseimre, az én jólétemre, pusztán csak azt a nagy szenvedélyt próbálja átadni, ami talán benne tombol. Levegőmet ajkaim alól teljesen elszívja, miközben orromat csak az erős mentaillata járja át. Fuldoklok csókja közben, mégis képtelen vagyok több okból is annak megszakítására. Egy árva könnycsepp csordul ki szememből, mikor végre enged és elemeli ajkait enyéimtől, de a közelsége még mindig bénítólag hat rám. Miközben szemeimből kipislogom a kezdetleges könnycseppeket, kezeim a mellkasára csúsznak és egy erős mozdulattal minél messzebb lököm el magamtól, hogy az iménti közelsége, közeledése mielőbb kitörlődjön emlékezetemből.
- Nem akarok beszélni veled, Harry. Nem akarom, hogy megcsókolj, hogy megérints, hogy a közelembe legyél, mi ebben olyan érthetetlen?! - borulok ki egy szempillantás alatt, majd mielőtt még megszólalhatna gyorsan sarkon fordulok és ott is hagyom a fenébe. Mégis utolsó mondatait nem tudom nem elengedni a fülem mellett.
- Máskor otthagylak a picsába, Jakie. Ezt megígérem! Ennyit rohadtul nem érsz nekem! -
Igen. Úgy néz ki, megint csak erre ment ki a játék részéről.

Kezem megremeg a kilincsen, és csak ennek a téves mozdulatnak köszönhetően szánom rá magam arra a lépésre, hogy végre benyissak lakosztályunk ajtaján. Zayn ideges lépteit már egy ideje figyelemmel kísérem, így nem lep meg, mikor a sötét szoba közepén látom toporogva. Kezében egy teli pohárral, amiben a sárgás szesz, csakis a lehető legjobb ír whisky lehet. Zakója már az ágy szélén pihen, míg fehér inge szedett-vedettül szétgombolva borítja be vállait, ezzel elfedve előlem tetoválással tarkított izmos karjait.
- Elmentél. Harry-vel. - hangja egy csepp érzelmet sem tartalmaz, átellenben szemeivel, amiben a harag és a féltékenység sárga fénye csillan fel. De nem félek Tőle. Minden más érzelmet sikerül, de ezt az egyet képtelen kiváltani belőlem...
- Tudom. - vetem le egy nagy sóhajjal megtűzdelve megviselt, jobb napokat is megélt magassarkúimat, majd lassan az ágy felé veszem az irányt vontatott lépésekkel.
Végignézve az óriási fekvőhelyen, kezem a hátam közepén helyezkedő cipzáráért kutat, teljes sikertelenséggel. Segítségemre a tigrisszemű fekete siet. Hátam mögé lépve hosszú ujjai végigsiklanak a fűző szegélyén, majd a cipzár hideg végével találkozva szépen, lassan húzza le az eszközt. Hangos sóhajommal jelzem a felszabadultságot, amit a rendesen befűzött anyag hiánya okoz, miközben belőle egy kis fölmordulás tör elő.
- Miért mentél el vele? - továbbra sem tágít mögülem, sőt. Karjai a csípőm köré fonódnak, miközben az én kezeim már az abroncs leszerelésén foglalatoskodnak.
- Nem akarok erről beszélni, Zayn. - nem akarom felhozni Perrie-t, az elrablást, a pisztolyt, Harry-t, de úgy összességében semmit nem akarok megvitatni vele perpillanat.
- Rendben van, de ha gondolod... - finom ajkai nyakamat érik, amire beleborzongok. Kis levegővételei és enyhén mentolos illata szorító, fuldoklóközelsége kiváltó pánikrohamot idéz elő nálam, aminek következtében a bennem felgyülemlő érzelmek és traumák okozta lelki őrlődések hirtelenjében kitörni készülnek. Szembefordulva vele, bújok ölelésébe, miközben orromat nyakszirtjébe fúrom, hogy nehogy észrevegye kibuggyanó könnyeim sokaságát.
- Hé, bébi semmi baj. Minden rendben, nem vagyok ideges, vagy ilyesmi. - biztosra veszem, hogy most igazat mond, hisz végre hangjában az érzelmek kivetülését vélem felfedezni. De igaza van. Minden rendben van, nem törhetek meg, most nem.
- Tudom. Minden oké. - tolom el lágyan magamtól, majd kezeimmel az arcomon keletkező hatalmas tócsa felitatásába kezdek, amivel csak azt érem el, hogy a füstös szemfestékem egy óriási fekete, pandasminkké avanzsál át. Gyorsan vetem le magamról a már nyitott fűzőt, majd kilépve az alsószoknyából és az abroncsból, egy fehérneműegyüttesben bújok be az ágy felém közelebb eső részébe. Követve a példámat, Zayn is felforgatja a szépen berendezett ágyat, lomhán dobálja szét a hatalmas -és roppan felesleges- díszpárnákat, majd a takaró alatt, hideg kezei a csípőmnél fogva húznak magához közelebb. Bugyim szegélye izmos hasfalát éri, miközben ujjai a köldököm felett kulcsolódnak össze. Hatalmasat szippantok enyhe mentaillatával átitatott illatanyagából, ami most már ismét jóérzéseket kezd belőlem kiváltani.
- Bántott téged? - dörmögő, álomittas hangja zökkent ki hosszas gondolatmeneteimből. Válaszomon egy ideig eltöprengek, hisz mi számít bántalmazásnak?! Mert nem, most nem ejtett rajtam hosszú ideig marandó, fizikai sérüléseket, viszont a szívemet ismételten sikerült nagyon csúnyán elintéznie tetteivel.
- Nem. - ő nem. Végül is Perrie volt az, aki majdnem elbánt velem, de végén mégis ő járt pórul. Vagyis inkább, ha úgy nézzük akkor mind a ketten. Hisz én most a pszichés terheket tudhatom a magaménak.
- De ha tudni akarod, az este folyamán sem nőtte ki magát a kedvencemmé. - próbálok valami sokkal nagyobb nyugattóhatással rendelkező választ adni számára. S úgy tűnik ez sikerül is.
- Helyes, mert azt a címet én szeretném birtokolni! - emelkedik egy kicsit meg, és csókol a könnyek áztatta puha arcomba. Kijelentése mosolyt csal az ajkaimra, de boldogságról nem beszélhetünk esetemben.Fáradt vagyok, törött és megviselt. Kicsit sem boldog.
- Jó éjt, Zayn. - zárom le végül hosszasra elnyúlt beszélgetésünket azzal, hogy elhúzódva tőle fúrom arcomat a hatalmas párnámba, miközben kezeim, ha lehet még jobban - a nyakaimig - felhúzzák a takarót, ezzel elfedve hiányosan felöltöztettet testemet. Ami még mindig remeg, köszönhetően a mai nap történéseinek.

Drága Olvasóim!
Új rész! Egész gyorsan, mi?  Nos igen, most kicsit ráturbóztam, nem tudom miért, mert a tételek írásával is jó lenne ilyen sebességen haladni, de sajnos az valamiért nem megy... (talán azért sem, mert tudom, hogy ez idén még nem élesbe megy :D ) Na de nem fecsegek össze-vissza itt. Remélem mindenkinek tetszett a fejezet (Zakie *-*), és bár nem lett szuper eseménydús és extra izgalmas, azért talán sikerült valamennyiteket megnyernem ezzel a kis szösszenettel is. Ha tetszett pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel, ugyanis a véleménynyilvánítás összes fajtája számomra nagyon nagy plusz, és erőt adó tényező. Köszöntem a figyelmet, további csodás napot nektek!
Puszil és Ölel mindenkit;
~pepa
ui: A Venice-n vasárnap rész, ha érdekel valakit! :) 

6 megjegyzés:

  1. Drága ~pepa!
    Így van Zakie*o* Harry meglepett. Aztán amikor Jakie elhúzódott tőle és kioktatta az is meglepett. :D És a Zayn reakció cseppet se lepett meg. Olyan féltékeny cuki volt Zaynie hát megzabáltam.:3 Vége az mindent vitt! Kíváncsi vagyok, hogy ezek után miket hozzol még nekünk, de biztos, hogy nagyokat fogok pislogni téged ismerve.:)
    Ne is mond jövőre - 11.-be - alap vizsgázom a szakmai tantárgyakból.:/ Jövőre te meg érettségizzel gondolom. Mondjuk én már előre félek az érettségitől már tavaly óta meg vannak a mappába a fontos jegyzetelt ízék. Osztálytársammal megbeszéltük érettségire 10 milka csoki biztos kelleni fog.:D
    Sok sikert azért!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!
      Ígérem a következő részben sem fogtok unatkozni.. :)
      Jajj ne is emlegesd nekem fel a jövőévet/érettségit.. :D az amúgy biztos, bár én a szőlőcukorra (glükóz) esküszök! :) Köszönöm szépen <3
      puszil:
      ~pepa

      Törlés
  2. Kis cukik *-*
    Imadtaaam :)
    Siess a kovivel ;)
    Sok sikert :)
    Xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem is *-* :3 Örülök ha tetszett <3 és ígérem hozom, ahogy tudom! :)
      köszönöm *-*
      puszil:
      ~pepa

      Törlés
  3. Ahj de cuki!! Imádom a Zakie párost. Harry hát mit is mondjak róla? Amint egy kicsi megkedvelem azután jön egy ilyen és újra megharagszom rá komolyan kiismerhetetlen. Bonyolult egy ember de térjünk Zaynra . Nem tudom de én attól féltem hogy megcsalja Jakiet( vagyis egy másik lánnyal lesz) de szerencsére nem .Na elég a rizsa:D
    Várom a kövit!
    Pusszantás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen igazad van, Harry totál kiismerhetetlen, vagy dupla személyiségű... :D (bár az igazság egyenlőre maradjon titok :D )
      sietek vele! :)
      puszil:
      ~pepa

      Törlés