16. fejezet ~ Bűntudat



⊰ music: Criminal

"A mutatóujjam már a ravaszon, kezem csak egy pillanatra, de megremeg, csuklom pedig kezd megfáradni. A fegyver erős súlya okán sínyli meg tartásom, és csökken rohamosan az energiaszintem. A homlokának támasztom a hideg csövet. Patakokban folyik róla az izzadság. Sustorog még valamit, de nem teljesen értem. Totálisan nagy, összefüggéstelen mondatok sokasága hagyják el édes ajkait. Bár... azt hiszem ez a "Miatyánk". Halálfélelme lehet, amit én váltok ki belőle. Habozok. Talán mégsem kéne lőnöm. Már majdnem elemelem a pisztolyt homlokától, mikor két erős kar fonódik a derekam köré. Csípőcsontomon érzem kemény fémgyűrűjét, miközben hosszú ujjai a szoknyám alá csusszannak. A bugyim szegélyét érik, és az anyagot morzsolgatják. Ekkor ismét megremeg a kezem. De most az élvezettől. Hihetetlen, hogy egy érintésével eltudja oszlatni belőlem az összes bűntudatot és kételyt, ami akkor fog el, ha lenézek az előttem remegő, pirosra sírt szemű áldozatra. Kezei elválnak fehérneműmtől, és ismét a szoknyámon kívül kezdnek mulatásba. Duzzadt ajkaival fülcimpámra, majd állcsontomra, később a nyakamba csókol. Nyelve ismerősen járja végig a finom bőrrel borított testfelületeimet, miközben az én a szememet továbbra is az előttem heverőn tartom. Csókjai befejeztével keze az enyémre siklik, ujjaink összekulcsolódnak, tekintetünk egy helyen egybeforr. Már-már a levegőt is egyszerre vesszük. Andalító mentás samponja és kölnije illatának egyvelege bénítólag hat rám. Észre sem veszem, ahogy ujjai az enyém mellé siklanak a ravaszon. 
- Tedd meg, baby. Oda a fejébe, csak egyet! - dörmögi veszettül a fülembe, amitől csak az újbóli idegesség fog el. Hangja a dobhártyámnál cseng vissza. Ismét lenézek az előttem vergődőre. Hosszú, szőke haja izzadságtól gubancos, miközben egykoron gyönyörűre sminkelt arca földdel, sárral és mageláztatottsággal van átitatva. Gyönyörű őzike szemei könnycseppek ezrétől csillog, ajkai zihálnak és vacognak egyben. Meg kell ölnöm. Neki és nekem is így lesz a legjobb. 
- Tedd meg, Jakie. Gyerünk baby. - várja, hogy én süssem el a ravaszt, de érzem rajta, hogy már ő is tudja. Tudja, hogy képtelen vagyok erre. Megteszi hát, amit én nem merek. Gyakorlottan, biztosan, komolyan és gyorsan. Mintha csak egy sima és egyszerű gombnyomás lenne. A fegyver elsül, s egy élettel kevesebb."

- Holly! - üvöltök fel. A szívem úgy zakatol, mintha most azonnal kiakarna törni a mellkasomból. Csak egyszer láttam Holly-t, Niall gyönyörű szőke barátnőjét, ezért sem értem miért pont őt kellett volna megölnöm. Izzad tenyereimmel a finom huzatú takaróba kapaszkodok, szemeimmel pedig párat pislogok, hogy a keletkezett könnycseppek mielőbb eltűnjenek. A villanyt nem merem feloltani, hisz talán a mellettem fekvő Zayn-t még nem keltettem fel. Vagy igen...
- Hé, jól vagy? - kómás hangjából kiérződik, hogy nem éppen a legkényelmesebb módon kelt fel. Még így félhomályban is tökéletesen kivetül a kép elém, ahogy borostás állát megsimítja, majd enyhén kidörzsöli szeméből az álmok utolsó kis cseppjét is. 
- Persze. Csak rosszat álmodtam. - nyögök fel annyi érzelemmel, jelenesetben félelemmel a hangomban, amennyivel nem kellene. Egyszerűen nem szabadna. Zayn nehezen, fáradtan tornázza fel magát az ágyon, ül mellém és kezd a hátam simogatásba. Puha, meleg ujjai lassan kör-köröznek gerincemen. Tudom, hogy hálásnak kéne lennem, amiért ilyen figyelmes, de egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, hogy ezek az ujjak az álmomban mit csináltak velem, és ellenem. Mert ezek az ujjak sütötték el a pisztolyt, nem az enyémek. Ebben biztos vagyok.
- Baby, minden oké? - emeli rám aranybarna tekintetét értetlenül, mire hirtelenjébe elhúzódok tőle. Visszamászok az ágy végébe és remegő testemet a háttámlának döntöm. Meztelen lábfejeim pedig a takaró alá ássák be magukat.
- Ne hívj így! - kérem fel rá nyomatékosan, a hangomban tele tartózkodással, mire fel homlokán egy-két apróbb ránc jelenik meg. Még jobban elképed.
- Oké, Jakie, de még mindig nem értem, hogy... - lassan beszél, megpróbál a lehető legértelmesebben, de nem olyan könnyű ezt megvalósítani hajnali kettő óra tájékán. 
- Így se hívj! - persze, hogy nem tudhatja miért vagyok most ennyire háklis ezekre a becenevekre. Mostanra pedig már kiérződik, hogy az értetlenség mellett, már egy -enyhe- kis dühös mozdulatokat is társít tartásába. Kezeit ugyanis ökölbe szorítja, mikor másodszorra is utasítani akarom. Utálja, és ez látszik is rajta, viszont engem pedig perpillanat ez érdekel a legkevésbé. Még túl éles bennem az álom okozta félelem, és ellenszenv irányába.
- Tehetek érted valami? Hozzak egy pohár vizet, vagy ilyesmi...?- továbbra is segítőkészen fordul irányomba, mire csak heves fejcsóválásba kezdek. Hatalmas nyel, s ezzel gondolom a magába fojtott szavait, megjegyzéseit próbálja továbbra is hangtalanul magában tartani. Tekintete az éjjeliszekrényre siklik, amiről pár másodperc múlva le is kapja a távirányítót. Bekapcsolja az egyik hírcsatornát, -ezzel megszakítva csendes kémlelődésünket- miközben néha rám, néha pedig a képernyőre szegezi tekintetét. A figyelmem én is a hajnali hírek felé fordítom.
A pulzusom már majdnem a normalizálódik, mikor a tv képernyőjén a saját arcképemet látom visszaköszönni. Zayn értetlenül horkant fel és emeli rám kételyektől átitatott aranybarna szemeit. Én könnycsatornáim pedig már a elektronikus eszköz szavainak hallásától telítetté válnak. Nemeleges rázom fejemet, bár még magam sem tudok hinni cselekvésemnek. Miért tagadom? Miért nem mondom el neki?
- A 22 éves nő még intenzíven van, egyenlőre állapota stabilizálásáért küzdenek az orvosok. A rendőrség szándékos emberölési kísérlet vádjával nyomoz a 18 éves Jaqueline Evans után, akinek amúgy az eltűnését egy hete jelentette be családja. Egyenlőre nem lehet tudni, hogy Miss Evans milyen kapcsolatban is lehet az áldozattal, illetve annak családjával. A helyszínen megtalált csecsemő jól van, a sokk hatást leszámítva. A fiatal nő után -akit amúgy a házba beszerelt kamerák buktattak le- már elindult a nyomozás. Bárki, aki ismeri a képen látható Jaqueline Evanst, és tudja jelenlegi tartózkodási helyét, ne habozzon és értesítse a hatóságokat, de önszándékból senki ne állítsa meg, mivel fegyver valószínűleg van nála. - a szőke bemondónő tökéletesen végzi a dolgát, vagyis egy szuszra gyorsan hadarja el az összes ismertetőjegyemet. A hajam színét, a magasságomat és a ruhám színét, fazonját ami az este rajtam volt. Mindenről említést tesz gondosan, majd tovább halad a következő hírmorzsára.
- Kapcsold ki. - kérlelem nagyokat szipogva.
- Ez mi volt? - kérdez rá miközben megtartva a tisztes távolságot dől ő is az ágyháttámlájának. Remegő kezembe egy papír zsebkendőt veszek, amivel a könnyáztatta szemem gondos törölgetésébe kezdek. Zayn nagy levegővételei per pillant az egyetlen hangforrás hatalmas szobánkban. Bár ez nem sokáig marad így...
- Én... elakartam mondani, Zayn. - hangom megremeg, mikor keze megfeszül.
- Mikor, Jakie? Mikor, a picsába is? - kiált fel, még sosem láttam ennyire idegesnek. Keze a párnák közé csap, mire a matracot tartó falemez nagyot reccsen.
- Sajnálom, de este csak hazaakartam érni, és nem foglalkozni az egésszel. - kezem félúton megáll, mikor vállára terveznék simítani. Cselekvésemet érzékelve gyorsan kel ki az ágyból és kap magára egy inget. Két gombot lomhán begombol rajta, majd gondolom egy nadrág után kutat. Siet, sőt.. rohan. Csak azt tudnám, hogy hova...
- Mit csinálsz? - kérdem elnyelve a mondat végét, mire rám emeli szemeit. Nem a düh, hanem inkább a szomorúság és a csalódottság mossa át hatalmas íriszeit.
- Öltözök, hogy mielőbb lelépjünk innen. - fogja rövidre, majd mikor megtalálja a legmegfelelőbb fekete nadrágot gyorsan azt is magára ölti.
- Miért? -
- Azért Jakie, mert ha megvagy nekik te, utána már csak egy lépés és eljutnak hozzám, meg a... dolgaimhoz. S akkor utána idejönnek és mind a ketten mehetünk a levesbe. - azt hittem először Perrie miatt lesz kiakadva, meg, hogy miért hagytam ott Hope-ot, de úgy néz ki most leginkább az zavarja, hogy én még mindig az ágyban ülök.
- Megbeszélhetnénk? - kérdem talán kicsit túl hangosan is hirtelenjében, miközben én is az öltözködésbe kezdek. Mert valószínűleg még én sem állok készen erre a beszélgetésre.
- Majd a vonaton. - veti oda nekem a szavakat, miközben a kezembe dob egy -mára már a névjegyévé vált- flanelinget és egy fekete sapkát. Kezemben az anyag összegyűrődik, hisz nem kis erőbedobást beleadva szorítom most én ökölbe a kicsi mancsaimat. Ugyanis már rohadtul elegem van abból, hogy döntések sorozatát hozza meg mostanság nélkülem. Olyan döntésekét, amikbe elvileg nekem is jogom lenne beleszólni.
- Nem, a fenébe is! - dobom le idegesen a textildarabokat, majd a szekrényhez sietek. Kiveszem az egyik fekete melegítőegyüttest, amire pontosan 2 hete tettem szert, majd sétálok az ágyhoz, ahol Zayn továbbra is lefagyva áll.
- Mit mondtál? - torkát tétován megköszörüli. Na -ha eddig nem volt- most már biztos dühös! Ő is ledobja, az eddig kezében tartott karóráját az ágyra és gyors léptekkel közelít felém, miközben én már a hajam összefogásán foglalatoskodok.
- Azt mondtam, hogy nem. Elmegyek a rendőrségre, bevallom, hogy hibáztam, de rólad és Harry-ről nem beszélek. - hatalmasat nyelek, mikor két kezével a fejem mellett a falnak támaszkodik és az egész testével kicsit jobban felém dől. Úgy fújtat, akár egy versenyló, ami most készül első gyors köre teljesítésének végéhez. Íriszei pedig baljósan csillognak. Mondatomra nem reagál.
- É... én hibáztam, Zayn. Nem keverlek bajba, ne aggódj! - suttogom el, miközben tekintete nem ad alább vonzásából.
- Harry.. Harry ott volt, és nem segített... - kijelenti, miközben karján az izmok megfeszülnek. Kezeim ennek okán bicepszeire csúsznak, azt remélve, hogy hideg ujjaim majd ismét ellazítják.
- Nem tudott, minden olyan gyorsan történt. Nem tudott, pedig akart. Akart, Zayn. - homlokom izzadságcseppekkel borított Övére dől, légzésünk hasonlóan gyorssá és szaporává válik, s miközben én lehunyom szemem, érzem Ő továbbra is az arcomat tanulmányozza. Hosszú csöndet szakít meg, mikor ismét felszólal.
- Ha én ott lettem volna... -
- De nem voltál ott. - jelentem ki, nemes egyszerűséggel, mire érzem, ahogy beleborzong teste a rövid mondatom felfogása közben.
- Annyira sajnálom, Jakie. - kezeim bicepszéről arcára vándorolnak, miközben ujjaim bizonytalanul térképezik fel, barátkoznak meg borostás állával.
- Semmi baj. - karom nyaka köré siklik, így húzva magamhoz egy gyors és egyszerű csókra. Próbálom ebbe a gyors semmiségbe minden bennem felgyülemlett érzést beleadni, főleg a bűntudatot, ami a lövés pillanata óta emészt. Még sosem kezdeményeztem csókot közöttünk, pedig már nem egy csattant el... mégis, most megérte! Elválva finom és vékony ajkaitól most már tudom mi fog a legjobban hiányozni, ha bemegyek a rendőrőrsre. A csókja, a viccei, a frappáns megnyilvánulásai, a baráti köre, és lényegében Ő maga. Vicces, de igen...
- Nem hagyhatom, hogy feladd magad. - nyög fel fájdalmasan, mire egy szomorkás mosolyt csal arcomra. Kezem ismét végigsimít állán, majd mellkasára vándorolva ujjaim határozottan tolják el testét enyémtől. Bármennyire is rossz érzés ezt tennem.
- Legyél egyszer a jófiú, Zayn. Csak egyszer. - folyamatosan hátrál, miközben én már a melegítőfölsőmet kapom magamra. A cipzár felhúzódik, a haj a kapucni alá rejtve, sőt még egy napszemüveget is a homlokomra csúsztatok, pedig kint a világossági viszonyok igencsak gyérek. Egy pillanatra még Zayn, a fotelben ülő, összegörnyedt alakjára pillantok, két pislogással elérem, hogy az újabb könnycseppek mielőbb eltűnjenek szememből, majd amilyen halkan nyitom az ajtót, olyan ügyes csukom is azt be. A recepción könnyedén jutok ki. Talán túl könnyen is... mégis ezen aggodalmamat a kora reggel csodás látványa gyorsan eloszlatja. A nap épphogy felkélni készül, így a hajnalt egyszerre járja át a sötétség és a kezdetleges világosság bizonytalan fénye is. Elemelve tekintetem a fényes égitesttől, a parkoló felé veszem az irányt, ahol már az ismerős vöröses fekete motor leváltva, egy szürke Audiban várakozik az igencsak alváshiányos göndör. De hát jön nekem.. nem is eggyel!
- Hajnali. Fél. Három. Van. - bontja lassan szavakra az amúgy is egyszerű mondatát.
- Tudom, de az adósom vagy. - rendítem meg amolyan 'nem nagyon érdekel a dolog' stílusban a vállamat, miközben a műbőrülésen minél kényelmesebben próbálok elhelyezkedni.
- Nem volt kamera. Perrie felébredt és ő árult be. Az én nevemet csak azért nem mondta, mert úgy néz ki még a történtek után is bízik bennem. - sóhajt fel Harry, miközben beindítja a motort.
- Vagy csak ezzel akar sakkban tartani. - sokkal inkább a második verziót tartom reálisnak, véleményemnek mégsem adok hangot.
- Neki mit mondtál? - utal elég látványosan Zayn-re, miközben gondosan figyelve tolat ki a parkolóból.
- Azt, hogy megyek feladni magamat. - utálok hazudni. Utálok Zayn-nek hazudni. Utálom otthagyni, ilyen állapotba, de muszáj... egyszerűen muszáj.
- És biztos vagy benne? - kérdését először nem értem meg teljesen, majd mikor leesik, hogy nem a rendőrségre utal, végre képes vagyok egy értelmes választ kinyögni találó, mégis roppant egyszerű kérdésére.
- Persze, teljesen biztos vagyok benne. Most már amúgy sem fordulhatok vissza, nem igaz? - hangom egy pillanatra megremeg, miközben gondolataimban ismét azzal játszok el, hogy mi lenne ha... ha visszamennék?
- Akkor, hova vigyem kisasszony? - enyhén élcelődik, hihetetlen, hogy még most sem tudja komolyan venni a dolgokat. Legalább csak fele annyira, mint ahogy én teszem...
- Eleanor-hoz, majd Holly-hoz. Kezdésnek azt hiszem jó lesz így ez!

Drága Olvasóim!
Nos, ha túl "szenvedtétek" magatokat ezen a -szerintem- borzalmas részen, akkor csak "egy" kérdésem lenne. Ti mit gondoltok Jakie-ről? Miért és pontosan mi elől menekül? Kíváncsian várom válaszaitokat. :) 
ui: Szeretném megköszönni a héten érkezett összes díjat! Mindet kifogom tenni csajok, minden blogba belefogok olvasni, de 27.-én vizsgázok, szóval addig korlátozottan leszek, s sajnos nem tudok addig ezekkel foglalkozni!
Megértést köszönöm, s remélem ez a rész sem lett olyan borzalmas. Pipálni, kommentelni ér és -esetleg aki még nem tette meg- fel is iratkozhat a blogra, amivel garantáltan feldobja a napomat! [15 feliratkozó után meglepi, de erről majd még beszélek... :D ]
Puszil és Ölel mindenkit:
~pepa

13 megjegyzés:

  1. Miért szenvedtem volna ? Imádtam !! :))
    Bár lehet a blogodat nem imádni ?
    Szerintem Jakie fél attól ,hogy beleszeret Zayn-be ,bár ebben nem vagyok olyan biztos..Igazából /igen ,igen szemét vagyok/ én még egy golyót beleeresztettem volna P-be (csak a szórakozás kedvéért :DD)
    Kb. mikor lesz rész ? :))
    Kíváncsi vagyok a folytatásra és a meglepire is :)
    Xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj de édes vagy, köszönöm! El sem hiszed ezekkel a mondatokkal milyen nagy mosolyt csaltál az arcomra! :)
      Nos, hmmm ez egy jó feltevés, s igyekszem, hogy mihamarabb kiderüljön vajon tényleg így van-e! :)
      sietek vele, s ahogy tudom hozom is! az elejét már elkezdtem megírni, szóval.. nem mondom azt, hogy a héten még, de szeretném hétvégén feltenni.

      puszil:
      ~pepa

      Törlés
    2. Új ötletem támadt ,hogy Jakie miért menekül Zayn elől. Szerintem fél ,hogy a múltja megismétlődik… Ezt abból következtettem ki ,hogy háklis a baby és Jakie szócskára.
      Elvégre nem tudunk a múltjáról semmit. De ez csak egy tipp.
      Xx.

      Törlés
  2. Tudod mi a borzalmas! Ha ez az lenne nem kaptál volna díjat :)
    Jakie fél attól, hogy Zayn kis dolgai fényre derülnek és így nem akarja Őt bajba keverni így elmegy. De miért Harryvel?:( Harry tök rá van nyomulva és, Harold nem fejezzi be Ő is kap golyót. Amúgy szerintem amint megtudja Zayn, hogy Jakie nem feladja magát akkor Ő maga ered utána.:)
    Fantasztikus rész izgatottan várom a köverkezőt!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmm.. nem is rossz feltevés, hamarosan eldől, hogy vajon mi a helyzet. S a következő rész már fent is van, remélem az is elnyeri a tetszéseteket! :)

      Törlés
  3. Sziaa!
    Mi az hogy borzalmas rész? Szipi- szipi rész volt. Bezony. Na igen miért hagyja el Zaynt? Hisz olyan ciki- cuki volt. Azt hittem visszamegy hozzá, de nem:(. És mi az hogy Harry a kocsiban várta? Na amikor azt olvastam hogy" göndör" az állam a padlón koppant. Nem fél Harrytől?
    Szerintem a történet folyamán Hazz majd Jakiebe szeret.
    Nem tudom Jaki éppen hova tart de kiváncsian várom!
    Ölel Kira!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jakie ilyen kis kiismeretlen, lázadó csaj. Tart is, meg nem is Harry-től. :) Már fent is van a következő rész, köszönöm a kommentet! :)

      Törlés
  4. Remek rész lett. Az álomnak a végét nem értem,hogy miért Holly látta maga előtt..és hogy került a képbe Zayn.. ennek lesz jelentősége? Én arra gondoltam,hogy azért megy el,hogy Zaynt nehogy elkapják.. és azt hittem tényleg feladja magát. XDD Megleptél azzal,hogy elment Harry-vel.. Egyrészt még Zayntől is menekül...Kíváncsi vagyok hogy miként fog reagálni Zayn mikor megtudja hogy Jakie nem adta fel magát.. Perrie pedig egy hagy ne mondjam mi. xd jó rész lett. siess a következővel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem akarok nagyon spoiler-ezni, de persze mindennek van valami oka... és nemsokára az is kiderül, ígérem. :DD

      Törlés
  5. Szia drágám!:)
    Rég kommenteltem, sajnálom..
    Viszont, most itt vagyok, teljes erővel:D
    Borzalmas rész? Kezdek aggódni az ítélőképességed miatt...Szuper rész!
    És..én tökre szomi voltam, hogy Jakie ott hagyta Zaynt.Pedig milyen cukik voltak már.:c
    És, az elején tényleg én is azt hittem, hogy Jakie feladja magát:DBár, még az is jobb lett volna, mint Harry...
    Gyülölöm Harry-t, Perrie egy *csúnyaszó jönne, de nem írom ki*, Zayn és Jakie pedig ahhhw:3
    Mihamarabb kerüljön vissza Jakie Zaynhez:3
    Imádlak, és siess a következő résszel:)<3

    Ölel, Aurora

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen <3 már fent is van!

      Törlés
  6. Szia,
    Vár nálunk egy meglepetés:)
    http://midnightmemorieswithchloe.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon köszönöm, mindjárt ki is kerül! :)

      Törlés