Sziasztok! :3
Húúha köszönöm szépen az előző részekhez érkezett pipákat, a 4 féliratkozást és neked Amber a kommenteket, amik feldobták a napomat! <3 Meg is hoztam nektek a következő részt, ami remélem ismételten elnyeri a tetszéseteket. Ugye ti is úgy vagytok vele, hogy az előbbi eseménydús rész után most ránk fér egy lazább?! :) Nos fogadjátok szeretettel és ígérem a következő ismételten kicsit izgalmasabb lesz... ^.^
ui: pipálni és kommentelni, valamint feliratkozni továbbra is ér! ;) <3
ui: pipálni és kommentelni, valamint feliratkozni továbbra is ér! ;) <3
6. fejezet ~ Habfürdők és gyűrött cigik
- Nem hinném, hogy Haroldnak bármi baja is eshetett. Joshua nem hülye... nem akarja a legjobb embereit kinyíratni. - válaszolt kicsit megkésve, majd egy ásítást is elengedett. Biztosra veszem, hogy már fáradt, hisz vagy 2 órája a kocsiban ülünk, de fogalmam sincs hova is tartunk.
- Nem kéne megállnunk? Csak mert látom, hogy fáradt vagy... - ajánlottam fel, mikor egy motel-t ábrázoló kis tábla mellett haladtunk el.
- Nem, egyenlőre még nem. - simít végig többnapos borostáján, majd ismét mind a két kezét a kormányra helyezi. Újabb kínos csönd. Ma már a sokadik.
- És most mi lesz? - tettem fel azt a kérdést, ami már egy jó ideje elég erősen foglalkoztatott, és talán eddig is csak azért halasztgattam, mert féltem a válaszától. Viszont, most már rájöttem, hogy a lehető legborzalmasabb válaszra is teljesen fel vagyok készülve. A mai nap után úgy érzem, hogy már igazán semmivel nem tudnak meglepni...
- Ezt meg hogy érted? - siklott le a tekintete összekulcsolt kezeimre csak egy pillanatra, majd vissza az útra. A szemembe már egy ideje nem nézett.
- Ne nézz hülyének Zayn. Tudom jól, hogy már rendesen benne vagyok... ezért is akarok mindent megtudni erről az egészről. - kértem a lehető legnyugodtabb hangom, mire csak egy sóhajtással reagált. Épp ezért ismét a lemenő nap csodálatos látványával foglaltam el magam. Majd elmondja, ha kell... remélem.
- Jakie. Ébresztő! - suttog a fülembe, majd óvatosan végigsimít az oldalamon, melynek következtében rögtön kinyílik a szemem. Zayn álmos tekintetével tálálom szembe magam.
- Megjöttünk? - nyögöm bambán, miközben próbálom felcsúszott ruhámat eligazgatni, amivel már két napja megállás nélkül szenvedek.
- Meg. - nyújtja felém a kezét, amit el is fogadok, így viszonylag könnyen kikászálódok a kocsiból. Hunyorogva pásztázok előre, s az állam majdnem leesik, mikor a kivilágított ötcsillagos szállodával találom szemben magamat.
- Wáó! - nyelek egy nagyot, majd a csomagtartóhoz megyek és már nyitnám is fel, mikor rájövök, hogy egy szem ruha sincs nálam, nemhogy bőrönd.
- Ugye, hogy sokkal jobb, mint a motel?! - lép a hátam mögé és kezeit a derekam körül kulcsolja össze. Én pedig, mivel túl fáradt vagyok és a látványtól kábult, ezért nagyon nem is veszem zokon, és nem utasítom vissza.
- Miből telik neked erre? - fordulok meg és kezeimet a mellkasára teszem, miközben megpróbálom felvenni a szemkontaktust vele. Eléggé sikertelenül, mivel az ő szempárja még mindig a szállodát pásztázza.
- Mondjuk úgy, hogy... ez is az örökségem. - vigyorog a képembe, majd bezárja a kocsit és a kezemnél fogva húz a recepcióhoz.
- Ááá Mr. Malik. Üdvözlöm itt, és ő pedig csak a gyönyörűséges menyasszony lehet, Miss... Richardson. A nászutaslakosztály már csak Önökre vár!- fogadott bent egy szőke, kontyos nő, szürke ceruzaszoknyában és vörös blúzban. Én pedig kérdőn emeltem Zaynre a tekintetem, aki csak bólintott egyet, mire visszamosolyogtam a nőre.
- Igen, én vagyok a menyasszony. Ms Kay Richardson. - feleltem a lehető legjobb tettetett boldogsággal, majd ironikus mosolyomat a "vőlegényem" felé intéztem. Ő erre pedig csak felnevetett és kezét a csípőmre tette, így irányított a lift felé. Ahogy bezáródott az ajtó hangos nevetésben törtem ki.
- Szóval mostantól én vagyok a leendő nejed, Kay? Ezt a szerepet szánod nekem, színészkedjek?! - most már értem miért volt ez a sok ölelés, és a meglepően kellemes közelsége, közeledése. Csak azért. Kell neki egy új játékszer, aki Kay után én leszek. Vagyis ő csak azt akarja, hogy én legyek.De ebbe nekem is van beleszólásom...
- Nem. Csak eddig úgy volt, hogy majd egyszer őt hozom ide. Aztán ez most kicsit máshogy sikeredett... - dörzsöli meg ismét szakállát és folyt el egy nagyobb ásítást. De ez még nem magyarázat a menyasszonyra, és a nászutaslakosztály megválaszolására sem.
- És bánod... hogy nem vele vagy itt? - nem tudom. Esküszöm nem tudom miért tettem fel ezt a kérdést. Talán féltékeny lennék Kay-ra? Miért kellene?! Hisz én nem akarok ilyen életet. Épp ezért Zaynt sem akarom.
- Sajnálom Zayn... hülyeségeket kérdezek. Felejtsd el. - túrtam kimerülten a hajamba, pont mikor megszólalt a csengő és kiléptünk a tizenötödik emeletre. Valami okból kifolyólag ismét a kezem az ő nagy mancsában kötött ki és óvatosan, de sürgetően húzott a 1123 lakosztály felé.
- Na hogy tetszik? - kérdezte gyorsan, amint felkapcsolta a villanyt és szemem elé tárult a szoba pompája. Egy nagy franciaágy, csodás kilátás és egy tágas fürdőszoba fogadott. De valahogy a szemem mégis csak az első dolgon akadt meg. Iszonyatosan nagy szükségem van egy kiadós alvásra! Persze nem ebbe a mini és kényelmetlen cuccba.
- Menj és fürödj le, addig szerzek neked egy pizsamát. - suttog a fülembe a hátam mögött, majd az ajtó nyílása jelezte nekem, hogy épp most távozott.
A fürdősó andalító illata és a masszírozó fejek kényeztetése a hátamon, váltott ki belőlem egyfajta nyugalmat, amiért a testem már egy jó ideje nagyon sóvárgott. Jelenlegi helyzetemben képes voltam 2 perc alatt elfelejteni az egész napos borzadalmakat.
- Bejöhetek? - gyors kopogása után hallottam csak meg a hangját, de ekkor már az ajtó is résnyire nyitva volt. Kicsit bólintok, majd a kezemmel magamra húzom a fehér, bárányfelhőkre hasonlító illóolaj habok sokaságát.
- Hoztam neked pizsamát és egy köntöst is. - néz egy pillanatra rám, majd tekintetével egy olyan helyet keres, ahova az előbb említett ruhadarabokat letudja tenni.
- Köszönöm. - sütöm le enyhén zavarban a szememet, mikor helyet foglal a fürdőkád mellett és mutatóujját a kádból kilógó kezemen vezeti végig. Talán az zavar a leginkább, hogy ő kicsit sincs zavarban.
- Nagyon kikészített a mai nap?! - tűnik sokkal inkább kijelentésnek a kérdése, de azért válaszként bólintok egy aprót.
- Szeretnéd, hogy segítsek kicsit ellazulni? - húzza pajzán mosolyra ajkait, én pedig hogy kicsit "lehűtsem" a langyos vízzel arcon fröcskölöm.
- Héé! - nyávogva túr zselézett hajába, majd lenge flanelingébe töröli az arcát. Viszont a kérdését nem tudom elengedni a fülem mellett, s ahogy érzékelem Ő sem. Ujjai ismét nedves bőrömet érintik, de már csak a karom felderítésével nem éri be... szépen lassan halad felfele, míg eléri a vállamat, majd a kulcscsontomat. Onnantól pedig befelé vezeti kezét, egészen a langyos vízbe, a fehér habok sokaságába. Megérint engem a víz alatt is.
- Ne akard, hogy megkérdezzem újra. - duruzsolja, melynek hatására rendesen elkezd bennem valami megmagyarázhatatlan érzés, vágyakozás dolgozni. Ahogy ujjai végigszántanak vékony bőrömön, a levegő hirtelen belém szorul és addig nem enged ki, amíg érintése hirtelen meg nem szűnik. Ravasz mosollyal ajkain áll fel, néz végig rajtam, majd gatyája zsebébe kezd el keresni valami után. Alsó ajkamat harapdálva nézem, ahogy megtalálja a keresett "valamit", ami jelenesetben nem egyezik azon tárgyal, amire én gondoltam. Egy gyűrött cigit kap a fogai közé, miközben tekintetét le sem veszi rólam.
- Szerintem jobb lesz ha megvárlak ezzel kint. - fordul gyorsan meg, s talán jobb is így, mivel biztos vagyok benne, hogy az értetlenség, és a zavartság jele, történetesen kiült arcom kis szegleteibe.
- Wáó! - nyelek egy nagyot, majd a csomagtartóhoz megyek és már nyitnám is fel, mikor rájövök, hogy egy szem ruha sincs nálam, nemhogy bőrönd.
- Ugye, hogy sokkal jobb, mint a motel?! - lép a hátam mögé és kezeit a derekam körül kulcsolja össze. Én pedig, mivel túl fáradt vagyok és a látványtól kábult, ezért nagyon nem is veszem zokon, és nem utasítom vissza.
- Miből telik neked erre? - fordulok meg és kezeimet a mellkasára teszem, miközben megpróbálom felvenni a szemkontaktust vele. Eléggé sikertelenül, mivel az ő szempárja még mindig a szállodát pásztázza.
- Mondjuk úgy, hogy... ez is az örökségem. - vigyorog a képembe, majd bezárja a kocsit és a kezemnél fogva húz a recepcióhoz.
- Ááá Mr. Malik. Üdvözlöm itt, és ő pedig csak a gyönyörűséges menyasszony lehet, Miss... Richardson. A nászutaslakosztály már csak Önökre vár!- fogadott bent egy szőke, kontyos nő, szürke ceruzaszoknyában és vörös blúzban. Én pedig kérdőn emeltem Zaynre a tekintetem, aki csak bólintott egyet, mire visszamosolyogtam a nőre.
- Igen, én vagyok a menyasszony. Ms Kay Richardson. - feleltem a lehető legjobb tettetett boldogsággal, majd ironikus mosolyomat a "vőlegényem" felé intéztem. Ő erre pedig csak felnevetett és kezét a csípőmre tette, így irányított a lift felé. Ahogy bezáródott az ajtó hangos nevetésben törtem ki.
- Szóval mostantól én vagyok a leendő nejed, Kay? Ezt a szerepet szánod nekem, színészkedjek?! - most már értem miért volt ez a sok ölelés, és a meglepően kellemes közelsége, közeledése. Csak azért. Kell neki egy új játékszer, aki Kay után én leszek. Vagyis ő csak azt akarja, hogy én legyek.De ebbe nekem is van beleszólásom...
- Nem. Csak eddig úgy volt, hogy majd egyszer őt hozom ide. Aztán ez most kicsit máshogy sikeredett... - dörzsöli meg ismét szakállát és folyt el egy nagyobb ásítást. De ez még nem magyarázat a menyasszonyra, és a nászutaslakosztály megválaszolására sem.
- És bánod... hogy nem vele vagy itt? - nem tudom. Esküszöm nem tudom miért tettem fel ezt a kérdést. Talán féltékeny lennék Kay-ra? Miért kellene?! Hisz én nem akarok ilyen életet. Épp ezért Zaynt sem akarom.
- Sajnálom Zayn... hülyeségeket kérdezek. Felejtsd el. - túrtam kimerülten a hajamba, pont mikor megszólalt a csengő és kiléptünk a tizenötödik emeletre. Valami okból kifolyólag ismét a kezem az ő nagy mancsában kötött ki és óvatosan, de sürgetően húzott a 1123 lakosztály felé.
- Na hogy tetszik? - kérdezte gyorsan, amint felkapcsolta a villanyt és szemem elé tárult a szoba pompája. Egy nagy franciaágy, csodás kilátás és egy tágas fürdőszoba fogadott. De valahogy a szemem mégis csak az első dolgon akadt meg. Iszonyatosan nagy szükségem van egy kiadós alvásra! Persze nem ebbe a mini és kényelmetlen cuccba.
- Menj és fürödj le, addig szerzek neked egy pizsamát. - suttog a fülembe a hátam mögött, majd az ajtó nyílása jelezte nekem, hogy épp most távozott.
- Bejöhetek? - gyors kopogása után hallottam csak meg a hangját, de ekkor már az ajtó is résnyire nyitva volt. Kicsit bólintok, majd a kezemmel magamra húzom a fehér, bárányfelhőkre hasonlító illóolaj habok sokaságát.
- Hoztam neked pizsamát és egy köntöst is. - néz egy pillanatra rám, majd tekintetével egy olyan helyet keres, ahova az előbb említett ruhadarabokat letudja tenni.
- Köszönöm. - sütöm le enyhén zavarban a szememet, mikor helyet foglal a fürdőkád mellett és mutatóujját a kádból kilógó kezemen vezeti végig. Talán az zavar a leginkább, hogy ő kicsit sincs zavarban.
- Nagyon kikészített a mai nap?! - tűnik sokkal inkább kijelentésnek a kérdése, de azért válaszként bólintok egy aprót.
- Szeretnéd, hogy segítsek kicsit ellazulni? - húzza pajzán mosolyra ajkait, én pedig hogy kicsit "lehűtsem" a langyos vízzel arcon fröcskölöm.
- Héé! - nyávogva túr zselézett hajába, majd lenge flanelingébe töröli az arcát. Viszont a kérdését nem tudom elengedni a fülem mellett, s ahogy érzékelem Ő sem. Ujjai ismét nedves bőrömet érintik, de már csak a karom felderítésével nem éri be... szépen lassan halad felfele, míg eléri a vállamat, majd a kulcscsontomat. Onnantól pedig befelé vezeti kezét, egészen a langyos vízbe, a fehér habok sokaságába. Megérint engem a víz alatt is.
- Ne akard, hogy megkérdezzem újra. - duruzsolja, melynek hatására rendesen elkezd bennem valami megmagyarázhatatlan érzés, vágyakozás dolgozni. Ahogy ujjai végigszántanak vékony bőrömön, a levegő hirtelen belém szorul és addig nem enged ki, amíg érintése hirtelen meg nem szűnik. Ravasz mosollyal ajkain áll fel, néz végig rajtam, majd gatyája zsebébe kezd el keresni valami után. Alsó ajkamat harapdálva nézem, ahogy megtalálja a keresett "valamit", ami jelenesetben nem egyezik azon tárgyal, amire én gondoltam. Egy gyűrött cigit kap a fogai közé, miközben tekintetét le sem veszi rólam.
- Szerintem jobb lesz ha megvárlak ezzel kint. - fordul gyorsan meg, s talán jobb is így, mivel biztos vagyok benne, hogy az értetlenség, és a zavartság jele, történetesen kiült arcom kis szegleteibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése