4. fejezet ~ Van egy pisztolya

Kukucs <3 
Meghoztam a részt, sajnálom, hogy kicsit később raktam fel, mint elvártam magamtól, de a lényeg, hogy itt van, s remélem ez is tetszik majd nektek és megháláltok majd egy-egy kommenttel, vagy feliratkozással. (Nagyon, de nagyon hálás lennék érte!)
Valószínűleg a következő rész már csak hétvégén jön, mivel az iskola nevezetű borzalmas helyen rendesen lefárasztják az embert szellemileg. Megértést köszönöm, és jó olvasást. 
~pepa 
-----------------------------------
 4. fejezet ~ Van egy pisztolya
 
Ismét a szememnek kellemes színű fürdőben találtam magam. Most viszont nem sok kedvem van egy ismételt fürdésre, ezért inkább csak kirázogatom a pólóból a lisztet és alaposan megmosom az arcomat. Felnézve, a tükörbe egy megviselt, -nagyon- másnapos csajjal találom szembe magam, akinek a szeme mégis mosolygós. Bár kicsit sem az volt a terv, hogy itt maradjak és így elhülyüljek Zaynnel, de be kell valljam, nem esett nehezemre megtenni ezt az egészet.
Egy kis kék törülközővel itattam fel az arcomon lévő vizet, majd már indultam is vissza a szobába, amikor Zayn ideges hangjára lettem figyelmes. Biztos a pizzafutárral, vagy a kínai kiszolgálóval veszekedik...
- Az engem rohadtul nem érdekel, Josh. A lényeg, hogy most szépen forduljatok vissza, mert nem vagyok egyedül. Nem... nem Kay van itt. Amióta kitálaltam neki szépen lelécelt. Megmondtam, hogy ez lesz, de ti nem hitettek nekem. Na mindegy... a pisztoly miatt meg ne aggódj. A vért és az egyéb ujjlenyomatokat eltüntettem róla. Biztos helyen van. - tapadt a fülem az ajtóra, miközben a szívem vagy kétszázzal vert. Esküszöm próbálok keresni, de egyszerűen nem találok egy olyan okot sem, amikor ez a beszélgetés teljesen normálisan hangzana. Vér, pisztoly és a csaj, aki csakúgy lelépett, mert kitálaltak neki. Kezem remeg a kilincsen, nem merem és nem is akarom kinyitni az ajtót. Pedig valahogy muszáj lesz kijutnom innen. Szép lassan elkezdek számolni, attól a pillanattól, hogy Zayn dühösen bontotta a vonalat. Vagyis nekem a "Még egyszer elmondom ide ne gyertek seggfejek. Viszlát!" ezt jelentette. 
1, 2, 3, 4, 5... már egy örökkévalóság óta bent vagyok. Ki kell innen mennem, ez egyszer biztos. Viszont ő azt hiszi, hogy zuhanyoztam... Épp ezért gyorsan a fejemre csavartam a törülközőt és úgy léptem ki a fürdőszobából, ahol már várt.
- Jól esett? - kérdezi, mire én csak egy aprót bólintok. A fenébe! Biztos észrevette, hogy most teljesen más a hangulatom. Gyerünk Jaqueline, ha kiakarsz innen jutni élve, akkor játszd el, hogy egy hülye picsa vagy, akinek még a hallása sem jó, így esély sincs arra, hogy meghallotta az iménti telefonos beszélgetést.
- Végül is pizzát rendeltem. Remélem szereted a hawaii-t... - puhatolódzott nyugodt hangon. Hihetetlen, hogy körülbelül 2 perce még forrt a dühtől, most meg ilyen nyugodt.
- Az szuper lesz, köszi. - ejtettem felé egy kis műmosolyt, majd leültem az ágy felém közelebb eső részére, minél messzebb kerülve hozzá. Megeszem vele a kaját -hisz kitudja mikor lesz lehetőségem enni, ha itt nem teszem -, majd szépen lelépek egy amolyan csinált indokkal.
- Nézd Jaqueline.. szóval, nekem nem szokásom csak úgy lányokat felhoznom a lakásomra, majd kajacsatában csúnyán megverni őket... épp ezért nem akarom, hogy ez is csak egy ilyen "egyszeri alkalom" legyen. Szóval... izé... ha gondolod majd még lehetne egy-két visszavágó. - ajánlkozik és látszik, hogy totál zavarban van, ami amúgy nagyon aranyos is lenne, ha történetesen nem egy bérgyilkos, vagy maffiatag, vagy egyéb pisztolyos ürge lenne.
- És mi a helyzet Kay-al? - kérdezek rá bátran, hisz vagy kapok valami ütős hazugságot, vagy talán egy kicsit megértem majd az igaz válaszának köszönhetően ezt az egészet. Hisz akár lehet valami testőr is, vagy rendőr, vagy bármi más, amihez legális a fegyver használat... mit tudom én. Na jó, ez már szánalmas, Jakie...
- Mi lenne vele? - válaszolt kérdéssel a kérdésemre, amivel nagyon összezavart. Most már tényleg érdekel ki is az a Kay és mi történt vele, hogy a roppant fontos beszélgetésbe ő is szerepet játszott.
- Jó, hátha nem akarsz róla beszélni, akkor ne tegyük! - mentem bele a számomra macska-egérré típusú játékba, és ledobtam a most már száraz hajamról a törülközőt.
Gyorsan pattantam fel az ágyról és a mobilomért nyúltam. Ha elakarja kérni a számomat majd megadok valami kamut, vagy a szüleimét, hagy diskuráljanak, mert a büdös életben engem többet egyik sem lát. Mit nekem az a pizza!
- Nézd Zayn, köszönök mindent, de most mennem kell. Elakarom érni a vonatot és este már a nagynéném házába akarok lenni. - kaptam gyorsan fel a cuccaimat, majd beletúrtam idegesen a hajamba, miközben a srác csak ült és nézte ahogy a szobába össze-vissza mászkálok.  Vonat: hazugság, nagynéni: annál is nagyobb... vágyakozás afelé, hogy minél előbb elhúzzam innen a csíkot?! : pipa, igaz! 
- Szóval.. asszem ideje lesz mennem. - térek rá a lényegre, -miután fejemet átbújtattam az esti mámortól átitatott ruhaneműm nyakát- és ennek hallatára Zayn is felpattan a helyéről.
- Nos, jó... oké. Akkor kikísérlek. - egyez bele, miközben tarkóját simogatja. Gondolom elég szokatlan számára, hogy kikosarazzák. Mondjuk ilyen külsővel nem is csoda...
- Azért a számodat megadod? - kérdi még mindig zavartan, és nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el rajta. 
- Nem is hittem volna, hogy ennyire görcsösen próbálkozol majd. - nevettem fel majd a kezembe véve a tollat erősen gondolkodóba estem, hogy találjak csak egy indokot arra, hogy miért lenne érdemes az igazi számomat megadni. Mert egy jó pasi, és mert olyan jól elvoltunk így délelőtt. És miért ne adjam meg... a pisztolyos mondata miatt, ami most ismét visszhangozni kezdett a fejemben. Gyorsan lefirkantottam a szüleim vonalasának a számát, hisz az félig az enyém, meg nem is. 
- Hát akkor... szia. - nyújtottam felé a kezemet, amit ő el is fogadott. Hosszú másodpercekig néztem aranyló íriszeibe, amik már tegnapeste úgy megbabonáztak. Jó pasi, és veszélyes pasi. Jajj... abszolút az esetem. 
- Szia. - habozott búcsút mondani, de -valószínűleg- illemből csak megtette. Kezem már a kilincsen volt, mikor valami erős és nem túl fülbarátnak mondható hangra lettem figyelmes. Értetlenül néztem Zaynre, aki tekintetével az ajtóra bökött. Tehát pont jött hozzá valaki. Talán maga Kay... Ezért is kell olyan gyorsan innen lelépnem!

- Hogy bebarnultál Kayla. - találom szembe magam egy jólfésült, öltönyös fiatal sráccal, akiből árad az arcszesz. Flegma félmosolyra húzza ajkait és óceán kék szemeit le sem veszi rólam. Miért poénkodik azzal, hogy én lennék Kay, és miért van itt? Csak nem...?!
- Josh?! - csúszik ki a számon az első név, ami az eszembe ötlik. A név, ami a pisztoly szó mellett visszhangzik a gondolataimban megállás nélkül. És így, hogy már arcot is tudok a névhez társítani... nos nem éppen jó hangulat fog el.
- Szóval már hallottál rólam?! Ez hízelgő! - félmosolya hirtelen változik egésszé, ami kiemeli szemének gonoszas kis csillogását.
- Jobb ha én most megyek! - pillantok vissza Zaynre, aki próbálja meglepettségét nem túlságosan kimutatni irányomban. Persze totál sikertelenül. A számmal még egy 'sajnálom'-ot tátogok, majd visszafordulok a kijárat felé.
- Nono, ne olyan sietősen szépségem. Te már tudod a nevem, én viszont még semmit sem tudok rólad. Maradj itt velünk, hagy ismerjelek meg. - emelte odébb a zakóját, mely mögül egy fekete Beretta M9 kacsintott vissza rám. Nagyot nyelve néztem fel, s a barna mögött álló két gorilla is ezt a mozdulatot hajtotta végre. Majd még két ugyanolyan fegyverrel találkozott tekintetem.
- Rendben, akkor maradok még egy kicsit. - "egyeztem" bele idegesen.

1 megjegyzés:

  1. Szia :) izgi rész lett! :)) Kíváncsi vagyok mi lesz :)
    xoxoAmber

    VálaszTörlés