3. fejezet ~ "Köszönöm, hogy meghúzhattam nálad magam" rántotta

Drága erre járók és olvasók! 

Először is köszönöm szépen a 2 feliratkozómnak a bizalmat. Ígérem megpróbálok jobbnál jobb és izgalmasabb részekkel meglepni titeket és persze a többi kedves erre járót és olvasót is! :) A helyzet az, hogy meghoztam a hétvége utolsó fejezetét, szám szerint a harmadikat. Viszont mivel még ez is úgymond csak cselekmény"felvezető", ezért a rész végére -ami mellesleg piszkosul hosszú lett- mellékeltem egy kis szösszenetet a következő fejezetből.  Ott már ígérem kicsit begyorsítunk! :D

Jó olvasást kívánok nektek és a írnátok nekem véleményt, vagy pipálnátok, azt nagyon megköszönném! 

~pepa

--------------------------

3. fejezet ~ "Köszönöm, hogy meghúzhattam nálad magam" rántotta

"I wake up every evening, With a big smile on my face, And it never feels out of place"

Hallottam meg az ismerős sorokat, és rutinosan nyúltam az éjjeliszekrényem irányába, hogy kikapcsoljam a személyiségemhez legjobban passzoló szöveget tartalmazó dalt. 

- Másik oldalt. - morgott fel mellettem valaki, mikor a telefon helyett az ő állát nyomkodtam.

- Bocsesz. - váltak el ujjaim kellemes borostájától és vették birtokba az érintőképes telefonom felületét. Gyorsan zártam le a "szundi" üzemmódot, de ahhoz nem voltam elég ügyes, hogy ne vegyem az 58 nem fogadott hívást, és 110 smst.  110 SMS-T! Apám utálja ilyen szarságokra költeni a pénzét, mint a szöveges mobilüzenet, most mégis rendesen lenullázta a keretét, ebben biztos vagyok.

- Egész este rezgett, de a kérésedre nem vettem fel, és nem is nyomtam ki. - tájékoztat az esti srác, akit... hogy is... asszem Zaynnek hívnak.  És nála vagyok, nem otthon. Ez sem egy elhanyagolható információ.

- Hogy aludtál este? - tápászkodik fel mellőlem, majd kimászik az ágyból. Atyám, totál meztelen!! De egyáltalán nem mutat így sem rosszul... 

Rajtam viszont van ruha, méghozzá a saját, roppant kényelmetlen koktélruhám, aminek köszönhetően nem idegeskedek azon, hogy az este folyamán történtek-e bizonyos dolgok. Tekintetem nem túl visszafogottan pásztázza végig még egyszer az esti srácot és megpróbálja szépen lementeni a látottakat, hisz kitudja lesz-e még szerencsém hozzá és a szexi külleméhez. Zayn nem zavartatva szeli át a szobát, majd az ébenfekete gardróbból kivesz egy boxert és egy pólót. Gyorsan kapja magára, talán - pechemre - túl gyorsan is... 

- Megkérdezném, hogy zavart-e a látvány, de mivel te akartál nagyon ide jönni este, így szerintem felesleges ilyen dolgokon aggódnom. - mosolyodott el, majd elindult kifele. Sajnos túl gyorsan, mivel nekem még a fejfájás közepette az ágyból sem volt időm kimászni, nem hogy utána szaladni.

Nagyot nyögve dőltem vissza az ágyra és az arcomat a fekete huzatú párnák sokaságába fúrtam. Hosszú perceknek tűnő idő alatt tért vissza esti "megmentőm" egy pohárral és egy fehér pirulával a kezében.

- Ez majd segít. - nyújtja át kedvesen, és leül mellém az ágyra. Mint a beteg kisgyerek, aki már a gyógyulásra áhítozik szorgalmasan, és kicsit esetlenül nyelem le a gyógyszer egy korty vízzel.

- Meg ne fulladj itt nekem, Jakie. - kérlel Zayn nevetve, majd ismét feláll és megint csak a gardrób tartalmára csap le. Most egy fekete póló és egy szürke boxer lett az áldozat, amit felém dobott. 

- Zuhanyozz le, borzalmas szagod van. - tájékoztat, miközben fejével az közeli ajtóféle bök, amiből azt szűröm le, hogy valószínűleg az az egy fal tart távol a fürdőjétől.

- Kösz. - kapom el a ruhadarabokat, majd nagy nehezen megpróbálok felkelni az ágyból. Igaza van, tényleg bűzlök a piaszagtól. Fáradt, lassú és fájdalmas léptekkel indulok az ajtó felé, majd lazán benyitva lep el a tömör, kék gyönyör. Kékre festett márványkád, világos árnyalatú üveg zuhanykabin, egy kis szauna és királykék csap, valamint ugyanebben az árnyalatban pompázó vécé fogad. A kedvenc színem különböző árnyalata, egy nagyon gusztusos fürdőszobaként tálalva. Már csak az a nagy kérdés, hogy kád, vagy zuhany?!

Végül a zuhany mellett döntök, mivel nem akarok ilyen fejfájás mellett a kádban ázni és netalántán elaludni. Gyorsan járatom a vizet a testemen, majd a kikészített tusfürdővel alaposan eltávolítom a  rum és vodka egyveleget a bőrömről. Kicsit sem zavar a férfias tusfürdőillat. Kimászva egy fekete pamuttörölköző köszön vissza nekem, amit gyorsan magamra öltök. Vizes tincseimen egyszer átszántanak ujjaim, majd visszalépdelek a szobába, ugyanis ott vár a boxer és a póló. Na meg Zayn is.

- Köszönöm a zuhanyt. - esik nehezemre kimondani a "köszönöm" szót, mivel én nem vagyok az a hálálkodó típus.

- Nincs mit. Most már talán egy fokkal jobban vagy, nem? - puhatolódzik az állapotom felől, miközben eldől az ágyon. Próbál nem túl feltűnően stírölni, de én persze ezt észreveszem. Van egy olyan érzésem, hogy én is hasonló gondolatokat váltottam ki belőle, mint ő belőlem az iménti öltözős jelenetnél. Persze én nem vagyok olyan magabiztos. Magam előtt szorongatva a törülközőt kapom fel a boxert, majd a felsőt.

- Fogjuk rá... - sóhajtok egy nagyot, majd ismét a hajamba túrok.

- Nincs itt valahol egy fésű? - teszem fel a kérdést, mivel bár a fürdőt nem néztem át olyan jól, nem láttam sehol sem egy ilyen kis tárgyat sem. Pedig az ő haja is elég jól rendbe van téve.

- Az enyém zselés, de mindjárt megnézem Kay nem hagyott-e itt véletlenül egyet. - Kay?! Az meg ki az..? A csaja! Tuti biztos, hogy a csaja! Miért is hittem azt, hogy ez a jó pasi totál szabad?

Kiszakít gondolataimból a repülő fésű, amit most több bénázással kapok el, mint a ruhadarabokat. Mi az, ez a srác semmit nem tud az ember kezébe adni?

- Szóval ki az a Kay? - szántok végig az említett fésűjével a hajamon, miközben nem veszem le a szemem Zaynről. Nyugodtan ül vissza az ágyra, de most nem terül el rajta. 

- A volt csajom. Az előző héten mentünk szét, de még mindig van itt egy-két cucca. Kerestem neked fehérneműt és ruhát is, de azt már nem találtam. Valamiért a csajok mindig azt "menekítik" először, mikor lelépnek. - jobbnak éreztem nem firtatni tovább a témát, még akkor sem ha eddig ez volt Zayn leghosszabb mondata nekem címezve.

- Jahh ilyen szempontból a pasik sokkal praktikusabbak. Az én exem nemhogy csak a saját cuccát, de még az enyémeket is elvitte. - poénkodom el az amúgy kicsit sem emlékezetes momentumot.

- Inkább ne feszegessük a témát... éhes vagy? - tereli el a figyelmemet elég jól láthatóan a felé, ami amúgy is jobban érdekel. Éhen halok, de tudom ha most eszek bármit is, akkor majd rohangálhatok a mosdóba...

- Csak egy kicsit. Készítsek valami reggelit? Mondjuk "köszönöm, hogy meghúzhattam nálad magam" rántottát? - ajánlottam fel az első, és egyetlen olyan ételt, amit képes is vagyok elkészíteni.

- Az jó lenne, köszi. - neveti el magát, majd előre tessékel, lefele a konyhába.

- Tegyél bele még egy kis hagymát is. - szólok rá, mivel már öntené bele a forró serpenyőbe az összekutyult "masszát", pedig még nem tökéletes. A hagyma nagyon hiányzik belőle! 

- Viccelsz?! Attól büdös lesz a szám! - nyávog, mintha csak egy kislány lenne és esze ágában sincs elkapni a lila hagymát, amit elé gurítok a pulton, így az tovább halad, majd végül egy kis koppanással a földre ér.

- Zayn, kérlek. Úgysem fogsz ma csókolózni! - mondom úgy mintha ez csak rajtam múlnak. Pedig nagyon nem... meg amúgy is, még csak reggel van, ki tudja mit csinál majd a nap további részében.

- Azt te csak hiszed! - nevet fel, majd felveszi a hagymát és a csapnál jól megmossa.

- Nem vagyok rá kíváncsi! - szögezem le, enyhén kuncogva, majd kiveszem a kezéből a lila kis "gumót" és a vágódeszkára helyezve elkezdem felvágni. Nem éppen a leggyakorlottabb, biztos kézzel.

- Hé Jaqueline kóstold meg. - tartja elém a nyers tojásos masszát. Ugye csak viccel? Én nem eszek nyers tojást.

- Zayn én csak sütve, illetve főve szeretem, de ha neked így is jó... - sóhajtok fel és kifújok egy kósza tincset a szememből. 

- Nem azért, csak az ízéért. - nyújt elém egy kanálnyi "nyálkát". Fúj!

- Nem, én ne... - nem tudom befejezni a mondatot, mivel a következő pillanatban már az arcomon folyik végig a trutyi. Szemet a sószemcsék csípik, még a sokktól nyitott számat ellepi a sós, nyers íz, ami rögtön kiváltja belőlem a hányingert.

- Most meghalsz, Malik! Ugyanis, történetesen én vagyok a kajacsaták koronázatlan királynője. - sziszegem, de ugyanakkor nehéz a nevetést is visszatartanom. Jó reflexeszeimnek köszönhetően gyorsan a tálért kapok és az eddigi munkánkat cseppet sem sajnálva "kenem" fel szépen belőtt hajára. 

- Bazdmeg ez rohadt sós! - kiállt fel, mikor ajkairól lenyalja a sárga reggelire valót. 

- Én megmondtam, hogy kevesebb sót tegyél bele, viszont egy kis bors nagyon is hiányzott belőle... - állok ki a korábbi álláspontom mellett, amivel akkor nem tudtam meggyőzni. 

- Szerintem felesleges bele a bors, pont úgy ahogy... a liszt is. - szór a képembe egy maroknyit, amitől rögtön elfog a köhögés. Én a már felvágott hagymáért nyúlok és azt dobom felé, de visszahúzódó kezemet nagy mancsa elkapta.

- Most vesztesz, királynő. - suttogja, mivel mostanra egészen közel kerültünk egymáshoz. Szabad kezével egy félbeszelt paradicsomért nyúl, majd azt az orromra nyomja. 

- Sakk és matt. - érzem, ahogy a gyümölcsnek titulált zöldség szétfolyik az orromon, majd az arcomon. Levegőt csak a számon merek venni, mivel nem akarom, hogy az orrnyílásomba kerüljön a magokból.

Zayn lassan engedte el a kezemet, de a szemei még mindig birtoklóan hatottak a tekintetemre. De vajon mit akar annyira? A rántottát, a kajacsatát, a győzelmét, vagy esetleg engem? Na most kell abbahagynom az agyalást, mielőtt még ezt is totálisan túlértelmezem. 

- Jobb ha veszel ma még egy zuhanyt. Majd én hoztatok valami kaját... mondjuk kínait. - jegyzi meg, míg az üres tálért nyúl teljesen nyugodt hangnemben. Én csak némán bólintok egyet, majd elindulok vissza -most már ismerős úton- a hálóba, onnan pedig a fürdőbe.

Következő részből: 
-Az engem rohadtul nem érdekel, Josh. A lényeg, hogy most szépen forduljatok vissza, mert nem vagyok egyedül. Nem... nem Kay van itt. Amióta kitálaltam neki szépen lelécelt. Megmondtam, hogy ez lesz, de ti nem hitettek nekem. Na mindegy... a pisztoly miatt meg ne aggódj. A vért és az egyéb ujjlenyomatokat eltüntettem róla. Biztos helyen van. -