Sziasztok kedveskék!
Meg is hoztam a második fejezetet. Annyira örülök neki, hogy már feliratkozóm is van. Köszönöm szépen! *--* Na nem is akarok ezzel a résszel sem megváratni senkit, szóval a felesleges locsogást beszüntetem. :p Jó olvasást nyuszik! :3
~ pepa
-------------------------
2. fejezet ~ "Egy" italra
Lefagytam. Ugyanakkor a testemet kellemes borzongás járta át, a pulzusom száma pedig minden egyes levegővételénél rohamosan emelkedett. Pármásodpercnyi bámészkodás után tovább folytattam a táncot, és megpróbáltam nem arra összpontosítani, hogy mögöttem Ő is mozgásba kezdett.
Mellkasa lazán a hátamat súrolja, miközben jobbkeze végigszánt az én fedetlen karomon. Árad belőle a cigarettaszag, és ez nagyon tetszik!
Mellkasa lazán a hátamat súrolja, miközben jobbkeze végigszánt az én fedetlen karomon. Árad belőle a cigarettaszag, és ez nagyon tetszik!
Csuklómhoz érkezve keze -rutinosan- körülöleli az enyémet, majd hirtelen mozdulattal maga felé fordít. Ekkor hallgat el a zene is.
Aranyló íriszei magabiztosságtól csillognak, miközben homlokán egy-két verejtékcsepp játszadozik a silány világítás fényével. Lélegzete már-már annyira szapora, mint az enyém, pedig sokkal később állt be "táncolni", mint én.
- Amúgy Zayn vagyok. - engedi el a kezem, majd a bemutatkozás végett ismét felém nyújtja, de én csak mosolyogva kikerülöm, persze úgy, hogy a testi-kapcsolatot megint megteremtsem, akár csak egy kósza pillanatra is.
- Tudom! - sóhajtok fel megjátszott fáradsággal, mint aki már ráunt a társaságára, pedig nem is... Csak így akarom egy kicsit megvezetni, hogy ne legyen ez az egész szituáció annyira egyhangú, unalmas. Számára sem.
- Akkor hagy álljam a következő italod! -érbe a pultnál és a személyének köszönhetően a csapos most rögtön a szolgálatomba áll. Nagyot nevetek az egész helyzeten, mire a fekete is enyhén felhorkan. Talán csak most jött rá, hogy ma aztán igencsak nehéz fába vágta a fejszéjét?!
- Rendben, azt megengedem. - mentem bele a "játékába", mivel tudtam, hogy a leitatásom a célja. Én meg -tudom, hogy gáz bevallani, de- pontosan ezért jöttem ide.
- Szóval... ha jól értem, akkor te most a szüleidet "bünteted" ezzel, igaz? - tette fel nekem a kérdést, miközben ismét kortyolt egyet a söréből. Előttem pedig már két üres pohár hevert és a korábbi tartalmat mostanra nagyon megéreztem magamon. A fejem iszonyatosan zúg és lüktet.
- Igazából... azt hiszem, igen. De mindig is ezt akartam... hogy végre egyedül legyek, szabad és önálló. Ez az életstílus jön be nekem a legjobban. - feleltem lazán, majd megint -ma már sokadjára- intettem a csaposnak.
- Jöhet a következő, Kev'! - kiáltottam fel, majd visszafordultam Zayn felé, aki csak mosolygott az egész jeleneten.
- Nem kéne többet innod... - jegyzi meg, bár nem állít le, mikor Kevin kiadja nekem a harmadik rumos kólámat.
- Egy fontos dolog amit nem árt tudnod rólam... utálom, ha valaki megmondja mit csináljak. Szóval... ha azt akarod, hogy jóban legyünk, akkor ezt hanyagold. - tettem kezemet a combjára, majd lazán végig is simítottam előbb említett testrészén. Ő ismét meghúzta az üveg tartalmát, majd ajkáról is lenyalta az alkoholos mámor finom cseppjeit.
- Te nem beszélsz sokat, igaz?! - állapítottam meg, hisz amióta itt vagyok csak én jártatom a számat. Mondjuk ennek lehet ahhoz is köze, hogy én vagyok totál szétcsúszva és nem Ő.
- Beszélek én akkor, amikor kell, és azzal, akivel kell. - kapok egy sokatmondó választ, majd üres üvegét odacsúsztatja a csaposhoz, a kezemből pedig kivette a félig teli poharat.
- Jobb ha most haza viszlek. - feleli lazán, de én ezt nem akarom elhinni. Komolyan.. idejön hozzám, táncolunk, meghív nem is egy italra és most haza akar vinni?! Na nem...
Már valamiféle parkolóban sétálunk, amikor elfog az érzés, hogy nem hazudott, tényleg csak az a célja, hogy haza vigyen, vagy valahova máshova és ha a második variáció lenne, akkor sem nagyon tudnék ellenkezni ellene. Totál kiszolgáltatott vagyok a sok italnak, stressznek, és sírásra való hajlamnak köszönhetően. Jóformán, most bármit tehetne velem a srác, én semmit nem tudnék felmutatni a biztonságom érdekében. Óvatosan ültet be egy kényelmes, bőrhuzatos ülésbe. Kezem jólesően szánt végig az anyagon, miközben másikkal ruhám szélét próbálom lehúzogatni, hogy nehogy felfedjem előtte a bugyim színét.
- Mi a címetek? - kérdi halkan, hisz valószínűleg leszűrte, hogy a fejfájás egy komolyabb szintjén állok jelen pillanatban.
- Zayn, kérlek ne vigyél oda vissza... - kérleltem halkan és az ülésen oldalra fordultam, arcomat pedig a huzatba fúrtam.
- Vigyél inkább hozzád. - ajánlottam fel, mivel perpillanat bárhol - még egy ismeretlen srác lakásban- is szívesebben lennék, mint otthon.
- Persze.. vigyek haza egy totál ismeretlen, dögös csajt, akinek még a teljes nevét sem tudom. - horkant fel, vagy csak a hideg motor hangja volt ez?!
- Jaqueline Evans. - szuszogtam, majd fáradt szemeimet lehunytam egy percecskére.
- Jól van Jaqueline Evans, ha ezt akarod, megmutatom a lakásom... - felsóhajtva taposott a gázra, amit én csak egy kis mosollyal díjaztam. Bevallom, nem pont így terveztem a mai estét, de ez még mindig jobb, mintha templomba léptem volna le aludni. Amúgy sem vagyok vallásos...
- Szóval... ha jól értem, akkor te most a szüleidet "bünteted" ezzel, igaz? - tette fel nekem a kérdést, miközben ismét kortyolt egyet a söréből. Előttem pedig már két üres pohár hevert és a korábbi tartalmat mostanra nagyon megéreztem magamon. A fejem iszonyatosan zúg és lüktet.
- Igazából... azt hiszem, igen. De mindig is ezt akartam... hogy végre egyedül legyek, szabad és önálló. Ez az életstílus jön be nekem a legjobban. - feleltem lazán, majd megint -ma már sokadjára- intettem a csaposnak.
- Jöhet a következő, Kev'! - kiáltottam fel, majd visszafordultam Zayn felé, aki csak mosolygott az egész jeleneten.
- Nem kéne többet innod... - jegyzi meg, bár nem állít le, mikor Kevin kiadja nekem a harmadik rumos kólámat.
- Egy fontos dolog amit nem árt tudnod rólam... utálom, ha valaki megmondja mit csináljak. Szóval... ha azt akarod, hogy jóban legyünk, akkor ezt hanyagold. - tettem kezemet a combjára, majd lazán végig is simítottam előbb említett testrészén. Ő ismét meghúzta az üveg tartalmát, majd ajkáról is lenyalta az alkoholos mámor finom cseppjeit.
- Te nem beszélsz sokat, igaz?! - állapítottam meg, hisz amióta itt vagyok csak én jártatom a számat. Mondjuk ennek lehet ahhoz is köze, hogy én vagyok totál szétcsúszva és nem Ő.
- Beszélek én akkor, amikor kell, és azzal, akivel kell. - kapok egy sokatmondó választ, majd üres üvegét odacsúsztatja a csaposhoz, a kezemből pedig kivette a félig teli poharat.
- Jobb ha most haza viszlek. - feleli lazán, de én ezt nem akarom elhinni. Komolyan.. idejön hozzám, táncolunk, meghív nem is egy italra és most haza akar vinni?! Na nem...
Már valamiféle parkolóban sétálunk, amikor elfog az érzés, hogy nem hazudott, tényleg csak az a célja, hogy haza vigyen, vagy valahova máshova és ha a második variáció lenne, akkor sem nagyon tudnék ellenkezni ellene. Totál kiszolgáltatott vagyok a sok italnak, stressznek, és sírásra való hajlamnak köszönhetően. Jóformán, most bármit tehetne velem a srác, én semmit nem tudnék felmutatni a biztonságom érdekében. Óvatosan ültet be egy kényelmes, bőrhuzatos ülésbe. Kezem jólesően szánt végig az anyagon, miközben másikkal ruhám szélét próbálom lehúzogatni, hogy nehogy felfedjem előtte a bugyim színét.
- Mi a címetek? - kérdi halkan, hisz valószínűleg leszűrte, hogy a fejfájás egy komolyabb szintjén állok jelen pillanatban.
- Zayn, kérlek ne vigyél oda vissza... - kérleltem halkan és az ülésen oldalra fordultam, arcomat pedig a huzatba fúrtam.
- Vigyél inkább hozzád. - ajánlottam fel, mivel perpillanat bárhol - még egy ismeretlen srác lakásban- is szívesebben lennék, mint otthon.
- Persze.. vigyek haza egy totál ismeretlen, dögös csajt, akinek még a teljes nevét sem tudom. - horkant fel, vagy csak a hideg motor hangja volt ez?!
- Jaqueline Evans. - szuszogtam, majd fáradt szemeimet lehunytam egy percecskére.
- Jól van Jaqueline Evans, ha ezt akarod, megmutatom a lakásom... - felsóhajtva taposott a gázra, amit én csak egy kis mosollyal díjaztam. Bevallom, nem pont így terveztem a mai estét, de ez még mindig jobb, mintha templomba léptem volna le aludni. Amúgy sem vagyok vallásos...
:)
VálaszTörlés