11. fejezet ~ Leitattad?!

- Ez egy igazán... nagy ház. - tudom, az illendőség most azt kívánná meg, hogy azt mondjam 'milyen gyönyörű és szép nagy ház, gratulálok hozzá', de nem szokásom olyan embereknek hazudni, akiknek alig egy órája még a nyelvük az én számban volt. Mert igen, bárhogy próbálom elfelejteni, az a csók rendesen belopta magát az emlékezetembe. Sürgető volt, akaratos, mégis... édes. Jézus?! Erre még gondolni is rossz! Még hogy Harold Styles csókja édes... na nem! Jó, igen... mondjuk nem volt annyira nikotin ízű, mint Zayn-é. De Zayn ajkai... sokkal kisebbek, sokkal fürgébbek és... kívánatosabbak. Akkor mégis miért találom Harry csókját is remeknek?! Tessék Jaqueline Evans, olyan vagy mint egy jól fizetett kurva. Házról házra jársz, néha benne vagy egy kis pettingben is, máskor más nyelve pihen a szádban, majd lelépsz annak a lakására is. Amúgy Harry-nek, azóta semmi komolyabb szándéka nem volt felém, vagy ha volt is, azt remekül eltitkolta előlem az idevezető út alatt. Csak felültetett a robogójára, és meg sem álltunk a házig. Most meg itt vagyok. Bent
- Kérsz valamit? Esetleg egy pohár bort? - pillant ki a hűtő mögül a nappaliban nézelődő alakom felé, miközben kutakodó ujjaim végigjárják becsempézett kályhája peremét. Alsó ajkamba harapva nyomok el egy kisebb, feltörekvő ásítást, miközben lassan megrázom a fejem.
- Pedig jó lenne ha innál valamit Jakie. Vagy legalább megszólalnál... az már félsiker lenne. - sóhajt fel unottan, majd kezébe véve egy poharat teletölti a vörös, búfelejtő nedűvel. Én pedig sóvárogva lesek a bor irányába, de tudom ha most iszok, akkor a későbbiekben nem állnék meg egy pohár után... Holnapra meg a másnaposság nagyon nincs a terveim között.
- Jól vagyok. - fonom melleim alatt össze karjaimat, miközben tekintetemet nem veszem el a kandallóban pattogzó kis fénycsóvák táncáról. Alig egy tízperce kapcsolta be, de már most átjárja az egész nappalit a kellemes, vendégcsalogató meleg. A csempék struktúráját tanulmányozva, egészen elkalandozva, a linóleumpadló halk nesze értesít arról, hogy ismét a közelembe ért.
És mióta az a csók elcsattant... valahogy mindig belém szorul a levegő, mikor ismételten olyan közel áll hozzám, hogy megérezhetem enyhén mentolos samponja illatát. Hátulról karja elém emelkedik és a kezében lévő teli borospoharat a kandallópárkányára helyezi, majd lelógatja maga mellé hosszúra nőtt végtagját. 
- Ez csak egy pohár. Vagy azt ne mondd, hogy azért tiltakozol, mert titkon még kiskorú vagy. - érzem, ahogy a hátam mögött elmosolyodik, hisz ezt ő sem gondolja komolyan. Pedig -ha úgy nézzük- ez is benne van a dologban, mivel csak a kamu személyim mutatja azt, hogy pont elmúltam huszonegy éves. Leheletét egy pillanatra a vállamon érzem, és a kellemes szellő csiklandozása okán nem tudom megállni, hogy ne hunyjam le megfáradt pilláimat. Tisztának kicsit sem mondható gondolataimban pedig már ajkai is súrolják a vékony bőrfelületet.
Még így csukott szemen keresztül is érzem kutakodótekintetét magamon, ahogy végigmér, valamint teste hőjének kellemes vonzása sem elhanyagolható tényező, ami hátulról támad be. Nagyot nyelek, ahogy belegondolok milyen is lenne most azonnal megfordulni, és kipróbálni, hogy ő, hogy tud esetlegesen meglepődni egy gyors, váratlan csókon... De nem! Jézusom... mi a fenéről fantáziálok én itt össze-vissza?! Nos pontosan ezért nem akarok én emberekkel csókolózni... mert utána mindig elfog ez a nagy vágy. A mohóság. Igen, te aztán nagyon mohó ember vagy Jaqueline Evans!
Szaporán nyúlok a pohárért és sietősen kortyolok a finom hűsítőbe, ami sajnos képtelen torkom fájdalmas izzását enyhíteni. A tüdőmbe préselt levegő egy időben távozik Harry kis sóhajával, ezzel azt az érzést keltve, mintha egyszerre lélegzenénk. Félreértés amúgy ne essék, a csókja nem szerelmet, vagy ennek a borzalmas érzésnek az előzetes jeleit váltják ki belőlem, hanem valami sokkal komolyabb és fájdalmas dolgot. Azt, amit még a macska-egér játékom eredményezett Zayn-nél. Ott a hotelben. Akkor sikerült belőlem egy olyan nagy vonzalmat és egyfajta ösztönös érzést előcsalogatnia, amilyen még sosem kerített ezidáig birtokába. Azóta a pillanattól kezdve mocskosul vonzanak a rossz fiúk csókjaik, érintéseik, trágár beszédeik, szavaik és akaratos megnyilvánulásaik. Szóval nem Harold indít be, hanem a tudat, hogy ő igenis olyan pasi, aki nekem megfelel. De nem az, aki nekem pontosan kell. Nem, mert az a pasas nincs itt. Nem ő rohant utánam a parkolóba, nem ő csókolt meg és szemmel láthatóan neki nem kell az én jelenlétem, érintéseim és társaságom. Nem úgy, mint Harry-nek, aki lassan már úgy szűkül, mint egy az utcára kidobott kutya. Na jó, egy kis túlzással...
- Imádom a kandallókat. Szép tárgyak és képesek akár félóra alatt igazán forróvá varázsolni a rendelkezésükre álló teret. Hidd el nekem, nincs is jobb annál mikor leülsz elé, a szőnyegre, és megosztod egy számodra kedves emberrel a helyet. Mondjuk összebújva. Ruha nélkül. - szuszogja végig a fülembe, és én nem bírom megállni, muszáj a lábunk alatt heverő szőnyegre néznem. Csak ekkor esik le, hogy ő már szinte nem is mögöttem áll. Két-két lába az enyéimet súrolják, miközben karjai a csípőm köré fonódnak. Sokkal erősebben, mint ahogy azt Zayn valaha is tette. Zayn...
Hátamat mellkasának döntöm, miközben fejem a vállán pihen meg. Füleim kutakodva, türelmetlenül várják az újabb szavakat, ugyanakkor a szégyen fog el, hogy -titkon, legbelül- azt remélem a fekete, borostás srác dörmögős hangja váltja fel, Harold karcosságát.
- Hát ezért hoztál ide? Ezért csókoltál meg? Te is csak ezt akarod, nemde...? - nyögök fel alig halhatóan, elfojtva magamba kérdésem végét. Kezei a vállamra siklanak, majd lágyan eltol magától, és az enyémből kiveszi az üres üvegpoharat, amit meglátásom szerint eddig túl erősen szorítottam, mivel ujjbegyeim igencsak elfehéredtek. 
- Hozok még egyet, mivel ehhez a beszélgetéshez még túl józan vagy. - ez határozottan nem megfelelő, és  bizalomgerjesztő válasz kérdésemre, mégis elfogadom. Hisz ha már belekezdtem, és az első pohár ilyen könnyedén és gyorsan csúszott le... most már nem állhatok meg ezzel magamnak mondva ellent. A célom csak az, hogy minél előbb kitudjam törölni ezt a borzalmas érzést a fejemből és a lelkemből, amit Zayn-nek köszönhetek. Hogy ismét csalódnom kell valakiben.
- Tessék, de ez a palack kifogyott. Lemegyek a pincébe még egyért. - alig, hogy ujjaim súrolják az üvegtárgyat, máris léptei a szoba ajtajához vezetnek. Feltételezhetően a borospince felé tart.
- Várj! Lemehetnék veled? - nem habozok a kérdés feltevése közben, pusztán csak az utánakövetkező reakciója bizonytalanít egy kicsit el. Ideges nyúl tarkójához és körmeivel erős vakaródzásba kezd.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne. Elég nagy lent a kupi... meg sok a pókháló. - küld felém egy nagyon bizalmatlan mosolyt. Még sosem láttam ennyire labilisnak, eddig a pillanatig...
- Ó nem kell magyarázkodnod... Gondolom sok lent a becsomagolt hullák és drogoszacskók száma. - rándítom meg lazán a vállam, mintha csak valami mindennapi dologról beszélnénk, mire arca hasonlóárnyalatot vesz fel, mint amiben az ajtó fehér szegélye pompázik.
- Nyugi, csak vicceltem. Bár gondolom ne lepődjek meg, ha egy-két fegyvert elvétve találok a házban... - tájékoztatom egy kis laza mosoly keretébe, aminek meg is lesz a hatása, mivel a fásult tekintete gyorsan tűnik el arcáról és tér vissza, az a ravasz, csibészes vigyor, amitől néha már-már a teljesen kiborít. Mint egy kétéves gyerek a labilisan álló bilit. 
- Na, siess azzal a borral! - utasítom, mire ő csak bólint és léptei zaja fokozatos halkulással tűnnek el hallóterületemből. Mély levegővétellel megtűzdelve túrok lelapult hajamba, ami már megközelítőleg sem hasonlít korábbi, szépen beállított állapotára. A hajvégek szedett-vedettül állnak összevissza, miközben hajtöveimet a kellemesen meleg levegő lapítja le. Még jó, hogy a szobában nincs tükör, mert a sminkemre rá sem merek nézni, valószínűleg a mai sírásos "hátbatámadásomat" biztos nem győzte le maradéktalanul a szempillaspirálom. A kár garantált. Fáradt lábaimnak, most viszont végre kedvezek, amik már egy jóideje sóvárognak a magassarkúm eltüntetése céljából. Kilépve a csinos topogókból meztelen lábfejem elveszik a hosszú, szálas szőnyeg rojtjaiban.
Óvatosan lépkedve az anyagon érek el a könyvespolcig, amin legnagyobb meglepetésemre csupa világsiker pihen, na meg pár nagy klasszikus is. Baudelaire: Romlás Virágai verseskötetének elöregedett gerincén simít végig mutatóujjam, majd a megviselt, jobb napokat is látott betűket kezdi gyorsan körülírni. Eközben szemem mégis már teljesen másfele jár, ugyanis a szürkén csillogó, visszafogott képkeretet  a jobb felső sarokban nem tudom figyelmen kívül hagyni. Kezem, elválván a szimbolista remekműtől, rögtön a becses képet megőrző tárgyért nyúl. Szemeim erősen hunyorognak, mivel a találgatás arra, hogy ki lehet a képen nem könnyű feladat.
- A barátnőd? - emelem felé a fotót, mikor ismét megjelenik az ajtóban, immár a kezében 2 üveggel. Tekintete egy pillanatra az emléktárgyra siklik, majd fel a plafonra. Hangosabb nyögés szökken ki fogai közül, mint amilyennek azt valószínűleg szánta. Visszaemelve tekintetét egy kósza könnycseppet vélek felfedezni zöld szeme sarkában.
- Nem. - rázza meg lendületesen a fejét és gyorsan kezd felém lépdelni. Talán túl gyorsan is. Az üvegeket a dohányzóasztalra helyezi és kiveszi a kezemből a képet. Olyan erősen szorítja, hogy attól félek a végén még eltöri a vékony díszkeretet.
- Ő az anyám... volt. - remeg meg a mondatzárásnál a hangja, amit talán észre sem vennék, ha nem lenne hozzám ilyen közel. A kép gyorsan mozgó kezében már-már táncra kél, és az üvegborítást egy kis, sós könnycsepp éri. A kiváltott reakciókat látva hűvös kezeim az ő nagy mancsaira simulnak, ujjaimat az övébe kulcsolva. Már bánom, hogy felhoztam ezt a kényes témát.
- Annyira sajnálom, Harry. - nekem... nekem fogalmam sem volt arról, hogy ez a csodás és fiatal nő az anyja lehet. Lehetett. Ha ezt tudtam volna, nem tettem volna fel ezt a kérdést. 
- Ne szólíts így. Én Harold vagyok. Csak Zayn-nek és neki voltam Harry. - vágja gorombán fejemhez a mondatot, amire természetemből adódóan most szívesen reagálnék hasonló impulzusokkal, de mégsem teszem. Hisz Harry... akarom mondani Harold nem érdemli meg, hogy egy ilyen kényes témával essek neki, ami ennyire megviseli. S bár senki nem kéri rá, mégis elkezd mesélni...
- Tudod itt még minden rendben volt. 16 voltam mikor a kép készült, a szülinapomon. Sütött nekem egy tortát... De furcsa volt, hogy már az előkészületeknél totál kimerült. Folyton leült. Aztán az állapota romlott és két hét múlva kiderült, hogy rákos. A kezelésre meg nem tellett. Egészen addig... - sóhajt fel iszonyat nagy lelki teherrel a "vállán" és kezét a szája elé kapja. 
- Egészen addig, még be nem léptél Joshua-hoz. Ő elpénzelt, totál illegálisan. - fejezem be, hisz nem olyan nehéz. Ennyi "kreativitásom", vagyis inkább józan eszem nekem is van. Kellett a pénz, és ha az nem megy legálisan, hát jöjjön a fekete módszer.
- Csak azt akartam, hogy meggyógyuljon. Ő volt a mindenem. Egyedül nevelt engem, meg a ribanc nővéremet. Végig szenvedett és én csak néztem. - nyög fel és tekintete ismét a plafont méregeti. Kezem egy óvatlan pillanatban siklik tarkójára, ami csak úgy lángol, és talán a kályhánál is nagyobb hőforrás jelenpillanatban. Gyengéden húzom vállamra fejét és hátát kezem nyugtatómozdulatokkal, körkörösen kezdi simogatni. Tudom, hogy csak az "imidzse" miatt nem mer tényleg zokogásba kitörni.
- Annyira sajnálom, H. - nyögök fel én is, mivel egy kósza könnycsepp az ő szeméből az enyémbe is átvándorolt. Viszonylag együtt érzőnek mondható gesztusaimat, meglepően gyorsan utasítja vissza. Eltol magától, majd megtörli könnypárától átitatott szemét. 
- Engem nem kell sajnálni Jaqueline. Már nem az a sajnálni való kis srác vagyok, hanem ez. - mutat végig magán, és egy percre látóterületem elé bocsátja a csípőjén csücsülő fegyvert is.
- És igazad van, nem ezért hoztalak ide... - ingadozó hangulatváltozásai és kitörései megrémítenek. Gyorsan húzza ravasz mosolyra ajkait, amivel pedig végleg lesokkol. Egyik pillanatról a másikra, mozdulatlan testem után nyúl és a derekamnál fogva ránt magához. Durván csókol nyakamba, aminek köszönhetően egy fájdalmas sikoltás hagyja el ajkaimat. 
- Harry hagyj. Én ezt nem akarom! Hagyjál, hallod?! Sajnálom, oké?! Sajnálom, hogy felhoztam a képet! - kiabálok, miközben kezemmel a mellkasát püfölöm a tettei leállításának céljából, teljesen hasztalanul. 
- H. kérlek. Hagyj. Ne tedd ezt. - erőszakosan tűri fel a szoknyám alját megakasztva azt a bugyimba. Fedetlen combomon jár végig keze, miközben fogai a bőrömet karistolják. Az én kacsóim bármiféle segítséget keresve súrolják a bőrből varrott pisztolytáskát. Kezem a fegyver markolatára simul és mielőtt ezt az egészet végiggondolhatnám, egy határozott mozdulattal szabadítom ki a tartójából. Oldalába nyomom erősen a tárgy kemény fejét, mire ironikusan felnevet.
- Gyerünk, lőjél csak baby. Vagy azt akarod, hogy ezzel a kis édessel a kezedben tegyelek magamévá?! - horkan fel, mire kezemben a pisztoly megmozdul és bordái közé csusszan. Ennek következtében pedig még nagyobb nyögés hagyja el ajkait. Szépen lassan válik el keze a combomtól, majd száját is elveszi vértől átitatott bőrömről. 
- Lépj hátra! - utasítom, mikor szemében még mindig a vágy apró szikráit vélem felfedezni. Mi a fene baja van ennek a srácnak?! Hisz... az egyik percben még egy szerethető, rengeteg megpróbáltatást megélt fiú, a másikban meg egy ragadozó, érzelmeket nem tartalmazó dög.
- Na gyerünk, lőjél, és akkor már tényleg semmi nem választ majd el a magunkfajtától! Lőjél csak, hogy végre itt hagyjam ezt az egész szart. - emeli feje fölé a kezeit és tekintetével egy nagy kört ír le.
- Te hülye vagy?! Nem öllek meg... - rázom nemlegesen a fejemet, mivel ennél többre most nem vagyok képes. Még én is túlságosan az események hatása alatt vagyok, erős sokkban. Mutatóujjam már a ravaszon pihen és a gondoltaimat a kisördög gonosz hangja járja át, mikor a csengő erős zaja zengi be az egész szobát. 
- A picsába. - káromkodik Harry, és tekintetét az ajtó felé emeli. A csengő pedig ismét felcsendül, most már kétszer egymásután. Az illető kint biztos egyre türelmetlenebb, de ezen érzés birtoklásában a prímet még én viszem. 
- Harry nyisd ki! - Zayn?! Zayn van az ajtó mögött és, ahogy hallom rohadt ideges. 
- Ne vála... - nem hagyja Harry, hogy befejezzem a mondatom, és csak azért is ellentmond nekem.
- Gyere be haver, nyitva van. - kiált ki, amit valószínűleg a fekete meg is hall. Én pedig automatikusan a bejárati ajtó felé emelem kezeimet.  Zayn amint belép vissza is hőköl egy lépést. 
- Jakie. Figyelj... tedd le az a pisztolyt. Nincs semmi baj. Itt vagyok. - hangja türelmes és lágy, mégis remeg. Kezeit maga elé emeli védelmezően miközben felém lépked. Szívem pedig már a fülemben dobog. Zayn közelsége egyre jobban tölti ki a látóteremet, miközben folyton csak ezt az egy mondatot ismételgeti. Semmi baj. Hosszú ujjai előrenyúlva vállaimat súrolják, majd onnan kezei lecsúsznak csuklóimra. Nem értem miért nem mozdulok, miért fagyasztott meg már pusztán a jelenléte. Szorosra font ujjaimból ügyesen szabadítja ki a fegyvert, amit a mellettünk lévő heverőre dob laza, gyakorlott mozdulattal. Karjaimnál fogva ránt magamhoz egy biztonságot sugárzó, mégis gyengéd ölelésre, én pedig ezt gondolkodás nélkül elfogadom. Arcomat gyorsan lüktető mellkasába fúrom, és csak remélem, hogy az élet eme mozgatórugójának hangforrása eltompítja az előttem lejátszódó párbeszéd hangjait. Az igazság az, hogy nem kell sok hozzá, hogy elbőgjem magam... ugyanis csak most esik le, hogy mi is történhetett volna, ha... nem fogom meg a pisztolyt, és ha Zayn nem jön be és állít meg. Vagy megerőszakolnak, vagy gyilkossá válok. És én egyiket sem akarom. A mécses végül hosszú idő után eltörik nálam és zokogástól remegő testem megnyugtatása okán enged merev testhelyzetéből és von még közelebb magához. Orrát pedig egy kósza pillanatra hajamba fúrja, majd el is veszi onnan. Valószínűleg az alkohol gyomorforgató szaga miatt.
- Te leitattad? - sziszegi dühösen és először fel sem tűnik, hogy nem hozzám beszél. 
- Zayn, haver... - kezd idegesen mentegetőzésbe Harold, és már látnom sem kell, hogy tudjam, most vagy a hajába túr, vagy tarkóját kezdi vakargatni. Zayn nem válik el tőlem, így együtt fordulok vele meg egy kicsit.
- Leitattad Jaqueline-t Harry és utána mit akartál tenni, hogy... fegyvert emelt rád? - szavait indulatokkal átitatva köpi barátja felé, aki csak hallgat. A némasága pedig mindenre választ ad. Nekem és Zayn-nek is. 
- Menjünk innen, Jakie. - bontakozik ki az ölelésből Zayn és a kezemnél fogva húz az előszoba felé. Én pedig nem ellenkezek, még ha jelenpillanatban hozzá sem szívesen megyek vissza...
- Ő is akarta Zayn. Ne tudd meg mennyire akarta. - nevet fel, nekünk hátat fordítva Harold, és egy hatalmasat köp a földre. A nyál és vér egyvelege nagy felületen borítja be a padlót. Valószínűleg erősen kapálódzó kezeim miatt repedt fel alsó ajka. Szavai miatt lábaim gyökeret növesztenek, amit a kezemet tartó fekete is megérezhet. Enged fogásán, aminek köszönhetően egy gyors mozdulattal kiszabadítom jobbomat és nagy irammal indulok vissza a göndör felé, teljesen meggondolatlanul, dühvel telítetten. Meg sem várom, hogy teljesen szembeforduljon velem, öklöm máris vékony állkapcsára mér egy kijelölt pontra nagy ütést, amibe még az én kéztőcsontjaim is rendesen belesajdulnak.
- Egy rohadék vagy Styles. - értesítem a nyilvánvalóról, szemébe nézve, majd kikerülve őt indulok Zayn felé.
- Vitesd el dilidoktorhoz a nődet Malik, mert úgy tűnik máris megtört a hajszába. - röhög fel gusztustalanul, miközben állkapcsát masszírozgatja.
- Seggfej. - kurjantom el magam az ajtóból és nagy erővel rájuk is vágom azt.
Megjegyzés magamnak: a továbbiakban elkerülni, a pszichológiai szempontból kicsit sem egészségesnek mondható Harold Styles-t erősen ajánlott!


Sziasztok!
Köszönöm szépen először is az előzőrészhez érkezett kommentáradatot. Nagyon jól esett csajok, tényleg köszi! <3 Amúgy itt is lenne egy baromi hosszú és remélhetőleg igencsak izgalmas rész. Elnézést az esetleges elgépelésekért, de a gépem benyomta az unalmast és alig tölti be nekem a bloggert, és akkor is csak akadozva.. :S na de itt van, felpakoltam. Nagyon jó olvasást kívánok nektek! A véleményeket pedig ismét ne fojtsátok vissza... :D
Puszil, ölel mindenkit;
~pepa

6 megjegyzés:

  1. Csuda szupi rész volt :D Amúgy jakie miért csókolta meg Harryt??? És harold mit is mandjak az elején azt hittem más lett de nem ugyanolyan mocsok mint volt.És mi van a pincében ?? Lehet hogy leírtad cak nem láttam ;)Zayn nem is tudom mit gondoljak róla szeretem is meg nem is (ez bonyi) na nem dumálok itt fölöslegesen!:DVárom a kövit!!!!!!!
    Ölel Kira
    Ut: szerztél egy hűséges komizót<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!
      El sem hiszed mennyire örülök az utolsó mondatodnak! *-* <3
      Jakie amúgy nem kezdeményezett csókot, csak titkon vágyott rá :) Nos igen, Harry ilyen, de valamit csak tud, nem? Hisz Jakie-t is elcsalta magához... :D
      Nos a pince tartalma ismét egy titok, amit majd a későbbiekben szívesen megosztok veletek! :)
      Sietek a következővel is, és majd rakom is majd fel, amint tudom.

      Puszil:
      ~pepa

      Törlés
  2. IMÁDTAAAAM ❤❤❤
    Izgalmas volt és az utolsó jelenetek.Nagyon viccesre sikerult ,Jakie megmutatta,hogy egy nővel nem lehet csak úgy packázni :DD
    Várom a kövit ☺
    Siess ☺
    xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!
      Köszönöm szépen, igyekeztem minél élvezetesebb részt kreálni nektek <3 Igen, azt hiszem Jakie ezt mostanában egyre többször bizonyítja be. :D
      Hozom, amint időm engedi! :)

      Puszil:
      ~pepa

      Törlés
  3. ~pepa!
    Harold egy mocskos szemétláda! Annyira örültem amikor Zayn megjelent, ha Ő nincs ki tudja mi történik.
    Gondolom a pincében Harold áldozatai vannak ahova Jakie is került volna.:D Na jó ez csak feltételezés.:P
    Kíváncsian várom, hogy ezekután még mi lesz! Főleg Zayn&Jakie kapcsolata érdekel.:3
    Mihamarabb kövit!*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!
      Teljesen egyetértek veled, de valószínűleg tud valamit a csávó, hisz nem az első csajt csalta már fel magához ilyen könnyen... :)
      Jakie & Zayn duó pedig hallat majd magáról a következőben. :)
      Köszönöm szépen, és ígérem sietek vele.

      Puszil:
      ~pepa

      Törlés