10. fejezet ~ Naiv

/Kay  Richardson szemszöge/
Vacogó fogakkal és fáradt, érdes nyelvvel nyalom le az alvadt vért cserepesre száradt ajkamról. A sötétséghez már kezd hozzászokni a szemem, de a fejemre mért erős ütéstől még mindig csillagokat látok. Visszhangzik a pici szoba, aminek köszönhetően a gyakortai levegővételeim is duplán hangzanak fel. A zár hangos nyílására kapom fel a fejem, de a hirtelen arcomba zúduló fénytömegnek köszönhetően nem látok semmit sem. 
Halk csizma találkozása a nedves földdel... Egyre hangosabb, tehát közeledik, és érezni lehet, ahogy a testsúlyát az egyik oldalról, a másikra helyezi át. 
- Nyugodtan nyisd ki azt a két szép szemedet, Kayla. - kapom fel a fejem az ismerős, arrogáns, roppant flegma hangra, ami egyenesen elölről érkezik felém.
A szemeimnek még szoknia kell a rossz minőségű fény jelenlété, viszont legalább most már nem vaksötétben kell találgatnom. Bár a hangja már mindent elárult, felfedte előttem kilétét. De azért mindenesetre, hunyorogva próbálom kivenni az előttem álló alakját. A szürke pacákból elsőként szeme vad csillogása körvonalazódik, majd göndör fürtjei, amit szokásosan rendezetlenül, kuszán hord, később erős karjai és farmerba bújtatott lábai jelennek meg. 
Keserű kacaj szökken ki ajkaim alól, amit nem tűr meg "büntetés" nélkül. Gyorsan guggol le hozzám és fogja kezébe az arcomat. Ellenkezni nem tudok, mert magatehetetlen vagyok, végtagjaim kötve vannak. 
- Mi olyan vicces Kay? Vagy netán te szereted az ilyen helyeket, az ilyen bánásmóddal? - teszi fel öblös hangján a kérdést, majd nyelvével végigszánt az arcélemen. Az undor fog el attól, hogy így érzem magamon. 
- Szánalmas vagy Harold. - jegyzem meg, ismét egy kis kacaj közepette, s minden erőmmel azon vagyok, hogy ne érezze meg rajtam milyen tehetségesen tud kínozni.
- A minap nem ezt mondtad, Kay. Mikor ott fent voltunk, az ágyban... - suttogja, miközben keze vándorútra indul a testemen. Kezdve a fedetlen combjaimmal.
- Akkor nagyon élvezted a csókomat, az érintésemet, a jelenlétemet és a mondataimat is. - nevet fel, majd végigsimít a rövidnadrágom varrott szegélyén. Lábaimat bár próbálom, de nem tudom előtte összezárni, mivel a szék két falábához van mind a kettő szorosan kikötve.
- Te még mindig nem érted, igaz? - teszem fel a kérdést, miközben fejemet gyorsan oldalra hajtom, hogy ne fojtsa belém a szót ismét egy durva csókkal. Az előző ilyen után is még csak most állt el a vérzés felrepedt ajkamból...
- Nem, nem értem Kay. Mondd el. - szuszogja bele a nyakszirtembe, majd ismét az ajkaimra csap le. És bár utálom, mert egy bunkó, hülye barom, de mégis a csókjaitól, a durvaságától, a beszédétől totál megveszek. Épp ezért komolyan csókolom én is vissza, hogy most ne csak ő tegyen bennem "kárt". 
- Zayn elvileg a barátod... akkor miért csinálod ezt? Miért jó neked elárulnod azt, akiben akár meg is bízhatnál? - fejezem be szaggatottan a kérdést, mivel ügyes kis kezei már a nadrágom gombját érik. Furcsa ennyire kiszolgáltatottan ülni előtte, s tudni, hogy most is elveszi, vagyis inkább megkapja amit akar. Hisz ő mindig megkapja... 
- Zayn a haverom, na és?! Amúgy ő sem tenne mást a helyemben... - mormolja, de már sokkal idegesebben. Már csak azt kéne elérnem, hogy annyira felhúzzam az agyát, hogy elhúzzon innen mielőbb, mivel most rohadtul nincs kedvem a társaságához. Inkább ülök még itt lent egy-két órát egyedül, mintsem, hogy vele kelljen beszélgetnem, vagy bármi más módon elütnöm az időt...
- Szánalmas. Elárulni a barátaidat csak azért, hogy feljebb kerülj a képzeletbeli ranglétrádon... - hadarom, miközben ajkait a jobb combomon érzem meg. Keze egyre feljebb vándorol, súrolja a kötelet amivel a karjaimat tartja fogságban, majd a csípőmbe markol, mire az én fantáziám is egyre színesebbé válik.
- Miért szerinted az nem szánalmas, hogy te meg a pasidat a legjobb haverjával csalod? - vág vissza és történetesen, most az egyszer végre fején találja a szöget. Mert bár régen imádtam Zaynt, a pénzét, a rangot, amit mellette kaptam, de mára már kezd rohadtul elegem lenni abból, hogy csak ez vagyok én. Zayn csaja. Ezért is keresek kalandokat... és bár szégyen bevallani, de Harold is egy ilyen kaland. Volt.
- De nyugi, mert már ő is jócskán túl van rajtad. - értesít olyan fejleményekről, amire igazán nem számítok. Hogy érti azt, hogy Zayn túl van rajtam?! Alig egy hónapja léptem le, erre máris talált valakit, aki úgy bírná mellette tartani az iramot, mint anno nekem sikerült?!
- Látom megvisel ez az egész. Ezért most adok neked egy percet, hogy felfogd a dolgokat, és csak utána duglak meg úgy, hogy az nem csak számodra marad emlékezetes. - harap a cimpámba, mivel már ismét a fülem közelében jár.
- Hagyj Harry, ehhez most rohadtul nincs kedvem. - fordítom el komoran a fejem, de őt ez sem hatja meg. Ujjai az állkapcsomra tévednek és erős ráhatást gyakorolva irányítja tekintetem ismét az övé felé.
- Engem egyáltalán nem érdekel mihez van kedved és mihez nincs Kay. Most itt vagy... egyedül, védtelenül, csak nekem kiszolgáltatva. Ma bármit tehetek veled, Kay, mivel te úgy sem tudsz ebben megakadályozni. - míg eddig hangja a vágyakozás, addigra most a félelemérzetét váltja ki belőlem. Szavait pedig úgy köpi előre a fülembe, hogy érződik rajta az akaratosság és a durvaság. Kezei is egyre erősebben kutakodnak rajtam, mígnem a játék"vége" az lesz, hogy a számomra kedves kasmír felsőm nagy hangok közepette, kettészakadva kerül le rólam és találkozik a hideg, nyirkos padlóval. Azt pedig a kisnadrág követi.
- Te egy állat vagy. - vacogok, hisz a sötét, nedves pince kicsit sem nevezhető meleg helyiségnek. Egy pillanatra úgy tűnik ezzel a mondatommal sikerül meglepnem, sőt "meghatnom" őt, mivel hirtelen megáll és felnéz a szempáromba, amik már könnytől telítettek. A pillanatnyi kis szikra, amit a zöldjeiben látok azt a következtetést engedik levonni, hogy valamit most nagyon alaposan mérlegelhet. Majd amilyen gyorsan csak jön, olyan gyorsan tűnik is el tekintetéből ez a kis fénymorzsa. 
Sietősen pattan fel a helyéről, majd lihegve néz végig rajtam és ezzel a tettével -valami okból kifolyólag- rám is ezt a stresszes hatást gyakorolja. Idegesen túr göndör, fürtös hajába és egy percre ott fent meg is pihenteti ujjait. Szapora szívverésem egyre gyorsabbá válik, mikor kezei pisztolytokjához vándorolnak és kihalásszák onnan a kis, fekete fegyvert. Gondolkodás nélkül emeli a fejemhez, és a hideg pisztolyfejet a forró homlokomnak nyomja. Kezem megremeg -és hogy ezt ne mutassam meg neki- gyorsan a széklábakra markolok, és az Ő arcán is patakokban kezd folyni a könnyáradat.
- Meg kell öljelek, Kay. Érted ezt?! Pont nekem és pont most. - nyög fel keservesen és szaporán ismét a hajába túr szabad kezével. Bár erősen próbál, de egyszerűen képtelen arra, hogy a szemembe nézzen.
- Miért kell megölnöd? - sok nő elsőként azt kérdezné, hogy ki adta ki a parancsot arra, hogy megöljék. De bennük fel sem merülne, hogy esetleg simán az a seggfej lenne képes erre, akinek nem egyszer adta már oda magát... Nekem Harold reakcióit látván fel sem kell tennem a kérdést... már így is jól tudom a választ.
- Mert... megőrjítesz, de most már tudom, hogy sosem leszel az enyém. Hát nem veszed észre?! Tiszta hülye vagyok melletted. Sőt... mondok valami kibaszott vicceset. A minap tudod mit csináltam?! Ááá honnan is tudnád... megmentettem a kis Zayn seggét, meg az új csajét is, akivel mostanában elüti az időt. Hogy miért? Fogalmam sincs, de gondoltam ha tudod, hogy Zayn milyen jól elvan a kislánnyal, majd visszajössz és minden megy majd szépen tovább a saját körforgásában. - olyan könnyen és gyorsan hadarja össze-vissza a hülyeségeket, hogy nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam rajta. Így most már az ajkaimra a vér sós íze mellé vegyül, könnyeim aromája is.
- Mi olyan vicces ebben? - kapja fel hisztérikusan fejét és kezében megremeg a fekete Walther P99-ese.
- Csak az, hogy még ennyi év után is milyen kis naiv vagy. Nem hiába mondják azt, hogy te vagy a legfiatalabb, kicsi Hazz. Naiv és butus vagy, olyan akinek még nincs elég élettapasztalata. Mond csak... Te komolyan azt hitted, hogy majd emiatt visszamegyek Zaynhez, és veled is folytatom majd ezt az... akármit?! - kérdem még mindig mosolyogva, mire szemében a végső csalódottság pislákolófénye jelenik meg.
- Most pedig engedj el, mert nem akarom lekésni a legközelebbi gépet LA-be. - kérlelem, és hangomból nem tudom eltüntetni azt a kis remegést. Kezét még mindig a homlokom előtt tartja és szemei most könyörületlenül az enyéimbe fúródnak. Egy utolsó könnycsepp csordul le arcán.
- Megmondtam, hogy nem tehetem meg Kayla. Mondanám, hogy sajnálom, de... igazad van... jobb lesz így nekem. Nekünk. - sóhajt fel egy hatalmas, miközben mutatóujja a ravaszra simul, már oly' gyakorlottan.      

És csak most látom meg a szoba másik sarkában heverő nagy szemeteszsákot. Nem viccel, tényleg lőni fog.

-----------------------------------
Csodás keddi napot mindenkinek! 
Mikor reggel feljöttem az oldalra, el sem hiszitek mennyire megörültem a számoknak.  2,300 feletti oldalmegjelenítés, mikor még három résszel ezelőtt az 1,500-ért hálálkodtam! *-* Köszönöm a 2 kommentet is, amivel szintúgy nagyot dobtatok a hangulatomon. Csodásak vagytok! <3 Illetve köszönöm (bocsánat a szóismétlésért, de mást tényleg nem tudok írni :D ) továbbra is a feliratkozóknak a bizalmat, illetve köszöntöm az újakat! <3 ;)
A rész, ahogy ígértem nem Jaqueline szemszögéből íródott, de nyugalom, a következőben ismét ő kerül előtérben. Na de... kinek, hogy tetszett a mai cselekményszál? Kay, valamint Harry jelleme és reakciója? Ne fojtsátok magatokba a véleményetek! Jöjjön komment, pipa, bármi, mert én szívesen fogadom! :)
További szép napot nektek;
~pepa

10 megjegyzés:

  1. azt hittem hogy Zayn vagy Harry szemszögéből olvashatjuk ezt a részt. de nem . és megint megleptél minket. vagy is engem mindenféleképpen . alapból az exeket nem csípem. szóval Kay-t sem XD egy igazi r*banc . Harry pedig még fiatal de úgy látszik tanult ebből a hibából. siess a következővel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki, ha sikerült ismételten meglepetést okoznom. Hidd el nekem ez a célom! :DD
      A Kay-hoz való viszonyulást pedig megértem, sőt támogatom. Harry pedig kitudja.. hátha tanul a hibáiból! Először... :)
      Sietek vele, bár így, hogy visszajön a suli inkább nem ígérgetek :D
      Köszönöm a kommentet! :)

      Puszil:
      ~pepa

      Törlés
  2. Nagyon jó volt ☺☺
    Én megvoltam győződve ,hogy Zayn vagy Harry szemszögéből lesznek olvashatók a dolgok ,de ez is nagyon tetszett...Nos Kay /szerintem/ egy igazi ribanc csupa nagybetuvel... Tipikusan a pénz és a hatalom kell neki..Alig várom a kövi részt ☺☺
    Siess ☺☺
    xx. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök ha elnyerte a tetszésedet drága! :) Nos igen, Kay ilyen... :D
      Sietek vele, ahogy időm és ihletem engedi.

      puszil:
      ~pepa

      Törlés
  3. Erősen gondolkodok rajta, hogy Perrie vagy Kay lesz a nagyobb ribanc. Bár ha most Kay meghalt... ugye meghalt?! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nos erről nem árulhatok el semmit ;) de igen... nehéz kérdés! :D

      Törlés
  4. Pár napja kezdtem el olvasni és tádá eljutottam idáig.:))
    Nagyon tetszik a blogod! Izgalmas,vad és titokzatos. A három kedvenc blogos tulajdonságom.:)
    Gyorsan kövit vagy szét kaparom a falat:D

    U.i.: Újabb lelkes olvasód és kommentelőd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Eva!
      Köszönöm szépen a kedves szavakat, igazán jólesnek! A rész felpakolásával pedig sietek :)

      Puszil:
      ~pepa

      Törlés
  5. Bocs hogy csak most kezdtem komizni!
    Nagyon megleptél Kay szemszögével persze jó értelemben ;)és hát Harry igen nagyon naiv volt.Remélem gyorsan hozod a kövit:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kira!
      Ugyan, ne kérj bocsánatot, most viszont nagyon örülök a kommentednek. Igen, Harry kis naiv, de talán tanul a hibáiból előbb-utóbb... :D
      remélhetőleg még a mai napon sikerül felraknom a részt, de nem ígérem biztosra. :/

      Puszil:
      ~pepa

      Törlés