07. fejezet ~ Egy estére (+16)

⊰ music: Earned it
A vágyakozás valami iránt számomra nagyon sokértelmű 'valami'. Például... már pusztán a pillanatnyi látványáról megkívánom a nutellás kenyeret, ha az a szemem elé kerül, vagy elkap az az ösztönös női érzés, mikor meglátok egy szép táskát, hogy muszáj megvennem, pedig otthon vagy 5 vadonatúj darab vár rám. -Otthon... már egy ideje ott sem jártam!- És bizony akkor is elindul bennem valami, ha egy helyes pasi kész tényként, érvelve próbál velem flörtölni. Most felmerül a kérdés, hogy milyen is az, amikor valakivel 'érvelve flörtölnek'?! Nos erre van egy roppant egyszerű válaszom... Az a -számomra amúgy borzalmasan negatív-stílus mikor valaki megrögzötten akarja azt a bizonyos valamit, míg a másik kínlódva is, de nemet mond... mert ugyanis én nem akarom! Nem akarom, hogy ez a szexi félisten ilyesfajta érzéseket váltson ki belőlem. Azt, hogy már pusztán a fülembe dörmögő roppant magabiztos és pofátlanul akaratos hangja remegőtérdű, szűzies diáklánnyá változtasson. Mert nem vagyok az, és erre a ma reggel is remek példa!
Kiráz a hideg, ahogy ismét lejátszódik fejemben a szituáció mindenegyes képkockája, s a hideg fegyver durva markolatát még mindig érzem a tenyeremen. Ez az élet vár most már rám?! Egyáltalán vajon van még rá lehetőségem, hogy visszatáncoljak?
Mindenesetre azért a selyemköntös kellemes anyagát és érintését meg tudnám szokni. Azelőtt ugyanis, amíg Zayn-nel nem találkoztam és ide nem hozott még sosem volt rajtam ilyen drága holmi. És valljuk be, ez aztán igencsak hízelgő!
- Készen vagy már? - kapom fel a fejem sürgető hangjára, és a karamell sárga textildarabbal magamra rögzítem az amúgy kicsit nagyobb méretű ruhaneműt.
- Igen. - pár ügyes mozdulattal feltornászom lelapult, enyhén nedves hajamat, majd kilépve a fürdő melegéből, rögtön a józanító friss, és hideg levegő köszönt arcon. A holdfénye birtokba veszi az egész szobát, minden egyes kis sarkot, valamint zugot, de Zayn felém tartó árnyékával nem tudják felvenni a versenyt.
Felzselézett, fekete hajkoronájára csak pár szikrát szór az erősnek kicsit sem mondható "világítás', még citromsárga-fekete kockás flanelinge teljesen magába nyeli a fénytömeget. S míg az Ő csillogó szempárjai magabiztosságot és mérhetetlenül nagy vágyat sugároznak felém, addig én teljes zavaromat vélem felfedezni viselkedésemben. Túlságosan kényelmetlen a kutakodó tekintettét a hajamtól áztatta köntösön érezni.
- Mit csinálsz? - remeg meg csak egy pillanatra a hangom, majd mikor ezt érzékelem jobbnak érzem a hallgatást. Túlságosan lefárasztott ez a mai nap ahhoz, hogy versenybe tudjak szállni vele, szeszélyes természetével jelenleg bármi téren.
- Szeretnék a közeledben lenni! - és már megint a suttogásnál tartunk, egyenesen a jobb fülembe. Többnapos borostája kellemesen csiklandozza arcélemet, miközben leheletét már-már a hallójáratomban érzem.
- Miért? - még sosem éreztem magam ennyire bambának és hülyének. Csak kérdéseket tudok feltenni, méghozzá olyan csapnivalóan rosszakat, hogy csak na. Pontosan tudom mit miért tesz... mert férfi! És a férfiak mind csak ezt akarják... Keze végigsiklik a köntösöm anyagán, majd a csípőmnél megállapodik. Erősen markol bele ujjaival a bőrömben, így nem bírom visszatartani feltörő nyögésem hangos zaját. Ezzel az egy cselekvéssel pedig történetesen sikerült elárulnom azt, amit nem akartam... hogy én is azt a nagy vágyat érzem, amit Ő sugároz felém. 
- Úgylátom pontosan tudod te azt, hogy miért, baby. Te is ezt akarod Jaqueline, ne tagadd! - míg balja továbbra is a csípőmön marad, addig jobb keze ismét felfele vándorol. Az anyagon keresztül érinti meg szaporán dobogó szívverésemet, majd egy pillanatnyi ott eltöltött 'pihenő' után tovább halad. Enyhén érdes felületű mutatóujja a nyakamon szánt végig, s szépen kitapogatja kulcscsontomat is. Vékony csíkká formált, nikotinnal átitatott ajkai pedig vészesen közeledtek az enyéim felé, ennek következtében pedig kötelességemnek éreztem elfordítani az arcomat. 
- Nem, Zayn. Csókot, nem! - tájékoztatom komolyan, ugyanis számomra a csók nagy jelentőséggel bíró érzelemkifejezési forma aminél nem engedem, hogy itt elszórakozzon vele. Mivel nekem nem szokásom minden második férfit az életemben megcsókolni, akivel találkozok. Sőt... lehet szégyen bevallani, de azt hiszem már több a bármiféle aktusok száma  listámon, mint a csókoké. Hisz az megy anélkül is, legalábbis számomra igen.
- Miért?! Mitől félsz? - mormolja nyakszirtemben, mire ismét egy kis, és fáradt sóhaj hagyja el a számat. És, hogy mitől félek? Ez itt a jó kérdés, mire még Magam sem tudom a választ... Nem a szerelemtől, azt hiszem, mivel tudom magamról, hogy nem vagyok az a naiv kis csitri, aki egy-két jól sikerült nyelvgyakorlat után rögtön továbbtervezi a nagy semmit. Nem, mert engem az Élet tanár úr nem egyszer leckéztet meg ez okból. Sokkalta inkább attól félek, hogyha most engedek, akkor mi lesz később. Továbbfolyatjuk, rám un, vagy valami egészen más? Hisz most, míg játszom a megkaparinthatatlan addig borítékolva van  -legalábbis nekem úgy tűnik- a felém és rám szentelt figyelme. Mondjuk az is jó kérdés, hogy nekem ez tényleg jó-e? Mármint a hotel, a köntös, a srác maga... mind a főnyeremény, de... És itt is van ez a de, vagyis a pisztoly, Joshua, Harold, a féktelen hajsza, a vér, a csalások, a hazugságok. Ha elfogadom Zaynt, a közelségét, a csókjait, akkor úgy sejtem ez is mind velejár majd. Ezt pedig nem akarom!
- Tőled. - hazudok is, meg nem is. Tartok is tőle - meg a reakciójától-, meg nem is, mégis jelen helyzetben ezt a választ találtam a leghelyénvalóbbnak, ami úgy látszik neki is megtetszett, mivel most már fogai találkoztak a nyakam vékony bőrfelületével. Ezzel pedig kis nyögések sokaságát váltja ki belőlem. 
- Zayn, ne csináld. Kérlek! - hangom már-már könyörgőre fogja, bár tudom Őt ezt, a tétlenségem és a könyörgésem azért sem hatja meg. Pont ahogy az én kezeimet sem, mivel hirtelen azok is kiveszik részüket a 'játékból', és mohón tökéletesen beállított hajába túrnak. 
- Sajnálom baby, de már így is túl sokat vártam vele. Ha nem lettél volna olyan részeg az első este... - dünnyögve halad felfele, mígnem számat elkerülve ér fel az orromig, ahol apró csókot ad a porcra, majd orrnyergemen is végighalad. 
Aranybarna íriszei a tettrekészség üzenetét jelzik az én jég kékjeim felé, majd mikor már biztos benne, hogy sikerült leolvasnom vágyait, elveszi szempárját az enyémtől, de nem sokkal lejjebb méricskél. 
- Még most sem csókolhatlak meg? -  a hangjában nyoma sincs a csalódottságnak, aminek amúgy alapból  az előbbi visszautasításomhoz kellene járnia, de már megtanulhattam volna, hogy ő teljesen más, mint a többi ember, akivel valaha találkoztam!
- Én.. én... - hebegek és habogok ismételten, pedig nem szokásom. Mindig is a szavak és a hangos véleménynyilvánítás koronázatlan királynője voltam, de úgy néz ki ezt a képességemet is elvesztettem mellette.
- Szóval akkor, de. - nyertes mosolya egy pillanat alatt jelenik meg, majd tűnik is el arcáról, ajkai pedig ismét az enyém fele közelítenek. Most viszont sem időm, sem okom nincs arra, hogy megakadályozzam tettében. Mert bár nem tudom miért, mikor és hogyan, de sikerült totál beindítania, és olyan hatást gyakorolnia rám, mint amire már nagyon régen egy férfi sem volt képes. Pedig nem csak egynek lett volna lehetősége...
Ajkai gyakorlottan nyitásra kényszerítik az enyéimet is, és bár először nem is az a jóleső érzet fog el, szépen lassan mégis a rabja leszek a pillanatnak. A kezdetben a szimatomnak kedves cigaretta szag, most már fuldoklóan ölel körül, hisz míg eddig csak teste és ruhái lepték el szaglásom terét, addig most már leheletéből, ajkai aromájából is ezt érzem. 
- Baj van? - válik el tőlem, és meglepődve érzékelem, hogy aggodalom itatja át a szempárját, valamint enyhén megremegő hangja is erre az érzésre ad tanúbizonyságot. 
- Dehogy is, csak elszoktam a rossz fiúktól! - rázom meg lazán a vállam, majd az ingénél fogva húzom vissza magamhoz. Most már bizony nekem sem kell kétszer szólni! Lábaimmal elrugaszkodtam a padlótól, s csípője körül kereszteztem azt. Bal kezem a hajába túr, míg jobbal a mellkasán simítok végig.
- Tudtam én, hogy előbb-utóbb csak beadod a derekad. - nevet fel, miközben hatalmas mancsait a fenekemen érzem. Rossz fiús újbóli kacajába már egy kis felhorkanás is vegyült, mikor teljes súlyomon ismét emelt, majd így vitt egészen a hatalmas franciaágyig. Figyelve, el nem válva egymástól érünk vízszintesen földet, s míg eddig Ő rajta nehezedett az én testsúlyom, most fordul a kocka és alulról én tartom meg rám nehezedő testét.
- Nem fogod megbánni! - emeli kezeinket a fejünk fölé, miközben széttárt lábaim közé férkőzik.
- Tudom! - lihegem úgy, mintha most futottam volna le egy több kilométeres távot.  Kezeim nem szabadulnak erős szorításából, de talán ezt annyira nem is bánom, lábaim pedig ismét csípője körül kereszteződnek. Ajkai ismét elválnak az enyémtől és jobb vállam kényeztetésére sietnek. Nyelve apró körei a vékony bőrömön hasonlóan jólesőérzést ad, mint a masszírozófejes fürdőkád kecsegtetett számomra. Körmei a tenyereimben vájódnak, mikor csípőmet erőszakosan emelem felfele, erre pedig most én szisszenek fel. Szemében újfajta csillogás, valami sokkal hátborzongatóbb fény jelenik meg, és egy pillanatra azt is hiszem, hogy az akaratosságommal rontottam el az előbb mindent. Szája beszédre nyílik, de egy hang sem jön ki rajta. Mióta kijöttem a fürdőből, azóta nem nézett így rám. Talán valamit tényleg elrontottam?!
- Mindent a maga módján, Jakie. Nem kell semmit elsietni. - nagyot nyelve sikerül csak ismét szóhoz jutnia, s ezután történik az, amire az életemben nem számítottam egy ilyen hőmérsékletű petting után. Kezei lecsúsznak az enyémről, feltornázza magát ülőhelyzetbe a két lábam közt, és most már nyugodt, laza mozdulatokkal túr feldúlt hajába, gondolom "menteni a menthetőt" alapon. Ezután vékony flanelinge eligazgatásra szán némi figyelmet, s úgy tűnik cseppet sem hatja meg, vagy talán észre sem veszi értetlenségemet. Gyorsan áll fel az ágyból és lép ismételten a teraszajtó felé, ahol az eddig silány erejű hold, mostanra igazán erős fényforrásként szolgál. Kezében egy kósza cigaretta szál jelenik meg, amit gyorsan kap a fogai közé. Rám néz, és rágóizmai ennek fejében nem éppen kíméletes mozgásba indulnak, ezzel kegyetlen gyötrésre kárhoztatják a papírba csomagolt anyagot.
- Öltözz fel, Jaqueline. Hideg van! - nyugodt és hideg hangja teljesen összezavar. Nem értem, hogy vajon most, vagy az előbb viccelt, mikor a szeme nem ezt a kimértséget és tétlenséget sugározta felém. Némán mégis bólintok, és a szétnyílt köntösömet gyorsan igazítom meg magamon. Beárnyékolt alakja visszabólint felém, majd hátat fordítva lép ki, a kinti tágas térbe.
Valaki magyarázza el nekem mi a fene történt itt, mert én tényleg nem értem...


Szép napot kedveseim! 
Nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok a 6 feliratkozómnak, köszönöm a bizalmat nektek, illetve a 1,500 fölötti megjelenítések számát is, ami szerintem kevesebb mint egy hónap alatt nagyon szép szám! Az új design mellé végre megérkezett az új fejezet is, ami remélem elnyeri a ti tetszéseteket is! :D Megjegyzésben várok rá, illetve az új külsőre továbbra is véleményt, illetve ha kérhetlek titeket pipáljatok is! *-*
Köszönöm, és további szép napot, illetve holnapra kellemes húsvéti ünnepet mindeninek!

2 megjegyzés:

  1. Siess a kövivel ;) A kritikát pedig megtalálod a gmail-ban linkelt blogon :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kritikát, illetve most itt a kommentet is, nagyon jól esik! :)
      Ígérem sietek vele! :D

      Törlés