Do you remember...?

Sziasztok kedves olvasók!
Örömmel jelentem, hogy sikerült ezt az extra hosszú külön részt megírom. Alig várom, hogy olvashassátok és ha ezt megtettétek kérlek most mindenképpen írjatok kommentet ugyanis tudni szeretném, hogy mi a véleményetek minderről. Kay-ről, Zayn-ről, Harry-ről és a múltról, amiről most jó sok mindent tudhatok meg. A részben amúgy annyi a különbség, hogy múlt időben van, aminek az oka ott van a végén (spoiler veszély: hisz Kay ugye már halott) 
Ugyanakkor szeretném itt is megköszönni a 27 feliratkozót, az előző részhez érkezett 3 kommentet és a pipákat. Minden támogatást köszönök, el sem hiszitek tényleg mennyit jelent nekem!! A nyaram amúgy csodásan telik, nagyon tartalmas és izgalmas. Remélem a titek is hasonló. Ha gondoljátok nyugodt szívvel osszátok meg  velem, hogy a Tietek milyen! :D 
Na de nem hadoválok itt össze és vissza. Jó olvasást! 
Legnagyobb szerettet üdvözöl mindenkit;
~pepa

A leheleted a nyakszirtemen
Mindenki követ el hibákat. A hibák az emberi élet szerves, apró kis részei...
Az én hibáim elkövetésének első reggele a 13. születésnapom után nemsokkal virradt fel. Dacos tinédzserként tértem be a falunk első és egyetlen kocsmájába, amit a szembe szomszéd, iszákos Mr. Holler és "a mindenkivel túlságosan kedves" felesége, Anne vezetett. A nővérem személyijével a mancsomban másztam fel a forgós székre és úgy csettintettem a csaposnak, mint azt, ahogy a törzsvendégek szokták. 
- Kayla? - oldalazott ki az apró, gyöngyös függönyű szalonból Anne, elkent rúzzsal és szedett-vedett hajkoronával. Udvaritlan zavarát képtelen volt leplezni. 
- Jó napot Mrs. Holler! Nem... nem láttam semmit - böktem fejemmel a háta mögött kisurranó férfira, aki még egy apró jellemmorzsácskában sem -nem hogy küllemben- hasonlított az előbb említett nő férjére. 
- Nincs túl korán még az italozáshoz? - méregetett felvont szemöldökkel, amit sehogy sem sikerült jó szájízzel megemésztenem. Sőt...
- És a férfifaláshoz, asszonyom?! - kérdeztem vissza komoran, majd lehúztam a meggylikőr maradékát. Fanyar szájízzel vehette tudomásul, hogy ismét én nyertem a szócsatánkat.
- Igazad van kislány. Semmit sem túl korai elkezdeni, a következő a ház ajándéka! - jegyezte meg a csaposnak, miközben én azon morfondíroztam, hogy a szólásmondás biztosan nem így szól helyesen. De mindegy is...
Inkább kikértem a következő italt, aminek a neve a valamilyen "feles" volt. Még sosem ittam ilyet ezelőtt, de azt már láttam korábban, hogy hogyan is hajtja fel apám egymás után a kis poharakból. Néha napján pedig a nővérem is ivott, de ő egy után mindig leállt és szörnyű fancsali képpel kért az alkoholra valami édes gyümölcslevet.
De most végre valahára én is megkóstolhattam. Megemeltem a kis poharat és nem törődve a torkomban keletkezett hatalmas gombóccal, húztam fel az apró italt. A szesz pedig úgy marta a nyelőcsövemet, mintha sok apró kis tűt nyeltem volna le az imént. De nekem akkor sem volt szükségem kísérőitalra. Csak lehunytam a szememet, hogy egy könnycseppet se hullajtsak és apró kezemet gyorsan verő mellkasomra simítottam. "Ha ma nem halok bele az alkoholmérgezésbe, akkor sosem." - gondoltam hitehagyottan. Majd, mikor már egészen stabil lelkiállapottal rendelkeztem, csak akkor fogtam bele a gyaloglásba, ami a hazautamat jelentette. Észre sem vettem, hogy időközben besötétedett és eszemben sem volt az, hogy megszámítsam, vajon hány órát tölthettem a kocsmában. 
Hazaérve ismételten az fogadott, ami már 1 hónapja minden este. Apám a nővérem haját tépve ordibált vele, miközben Grace csak zokogott. 
- Hol van a pénzem te liba? - üvöltött olyan indulatosan, mintha nem tudná, hogy nem is Grace tüntette el a maradék segélyt.
- Minek bántod, ha tudod jól, hogy én vittem el? - tettem fel tele szarkazmussal a kérdést, mire a szőrös, kipirult vadállat rám emelte élénkzöld, háborgó tekintetét. 
- Hogy mit csináltál, Kayla?! - kelt ki magából végleg, mire én felemeltem a kezemet, hisz tudtam, ha akkor és ott nem tájékoztatom, akkor egy végzetes hibát követett volna el. Megütött volna, ami azt eredményezte volna, hogy én elmentem volna feljelenteni és akkor ő börtönbe, míg én nevelőszülőkhöz kerültem volna. Ezzel Gracen, aki már a huszonegyet taposta, kívül senki nem járt volna jól. 
- Elittam, úgy ahogy te szoktad. Tudod, amilyen az apja... - kezdtem bele, amibe csúfosan félbeszakított.
- olyan a borzalmas lánya - zárta le a mondatot, mire egy diadal ittas mosoly kúszott ajkaimra. 
- Kezded kihúzni a gyufát, kislány. - nyögött fel megtörten, majd felbőszült tekintetét ismét a nővéremre emelte. Gracy-re, aki az egyetlen biztos pont volt az életemben. 
- Téged nem bánthatlak, de Őt igen. Ő amúgy sem kiskorú már, nem vehetik el miatta a segélyemet, plusz amilyen pipogya alak... még fel sem merne jelenteni. - mosolygott most ő ádázul és ismét vékony, gyenge testvérem felé vette az utat. Grace-t a hajánál kapta el, mire a nővéremből a fájdalmas zokogás tört elő. Csontos válláról letépte a foszlott anyagot, mire én rávetettem magam a hátára. Rúgtam, kapálództam és haraptam, de mindhiába. Egy egyszerű mozdulattal vetett le a hátáról és így a dohányzóasztal alá estem. A félmeztelen nővéremet az asztalra lökte és kicsatolt övét kivéve ütni kezdte.  Grace úgy sikoltott, mint akinek épp a szemét nyomták ki. A faerezetű asztalon keresztül is éreztem elhaló leheletét a nyakamon. Egészen addig míg végleg el nem csendesült. 

Betérő vándor:
2 hónappal később megejtettük Gracy temetését, amire az egész falu hivatalos volt. Ennek két miértje is volt. A nagyobb bevétel, a minimális kiadások után, illetve az új lakosság megvendégelése. Malik-éknak hívták és tisztán látszott rajtuk, hogy tehetősek. És titokzatosak. Az apa, az én apámnál valamivel fiatalabb és sokkal jóvágásúbb volt. Csak tiszta whisky-t kért és úgy hordozta tenyerén a két fiát, hogy öröm volt azt nézni. Joshua nálam pusztán pár évvel lehetett idősebb, míg Zayn korombelinek számított. Tizenéves lázadó fiúcska, nagy és szép házzal... megakartam ismerni. Talán ezért is nógattam annyira apámat, mikor a vendégek listáját írtuk meg. 
- Nézegettem a képeket, nagyon szép lány lehetett. - lépett mellém és valami okból kifolyólag már az első találkozáskor megismertem pusztán a hangjáról. 
- Ő volt a legszebb lány a faluban. - töröltem meg könnyáztatta arcomat, piszkos, földes kezemmel. Ezt kifigyelve ő egy vörös, selyem zsebkendőt csúsztatott apró mancsaimba. Feketével volt belehímezve a monogramja. Z.M.
- Nem lenne szabad. - akartam visszaadni, de nem hagyta.
- De, kérlek vedd el. - köszörülte meg úgy a torkát, ahogy az apja tette a kocsmában, mikor új kört kért magának és az éppen aktuális hölgyeinek. Én szót fogadtam és a zsebembe rejtettem az apró anyagot. 
- Köszönöm, hogy eljöttél. Ez mind nekem, mind a nővéremnek nagyon sokat jelent. - kezdtem bele az elvárt hálálkodás kifejtésébe.
- Nem kell a szokásos szöveggel jönnöd, tudom mi a helyzet. Ez csak felhajtás. - nézett körül, mire én idegességemben egy hatalmasat nyeltem. 
- Van tapasztalatom a temetésekben, hidd el nekem. - vallotta be nem túl szerényen, amit nem nagyon értettem. Nem az érzelmeit, hanem a mondandósága jelentőségét. Miért volt velem ennyire bőbeszédű?
- Elhiszem. - értettem meg vele, mire ő apró mosolyt kunkorított csodás, hideg árnyalatú ajkaira. 

A terv, A szökés
18 éves lehettem, mikor Zayn minden második nap meglátogatott a szobám ablaka előtt. Természetesen ekkor már rég ráuntak a faluban való élésre, mégis ez a fiú valamiért visszajárt hozzám.
- Menj, mert különben apám elkap! - kuncogtam fel halkan, mivel képtelen voltam az elfojtására.
- Zayn, nem hallod?! Menj, mert a csinos pofidnak annyi, ha az apám itt talál. - kértem még egyszer, mire önelégült képet vágott.
- A "csinos pofimnak"?! Jézusom, Kay szerintem beteg vagy! -jegyezte meg viccelődve, miközben a karomért kapott és így próbált lerántani a terasz romos pilléreiről. 
- Menj már innen a fenébe! - továbbra is kitartóan kérleltem, bár ekkor már tudtam, hogy teljesen hiába pazaroltam erre a megmaradt energiámat. 
- Mutatnom kell valamit. - felelte komolyan, majd engedtem a "csábításnak", hogy lehúzzon a szobám teraszának pillérjeiről. Mikor már egy szinten voltunk, markát az orrom alá nyomta és várt arra, hogy ujjait óvatosan szétveszítsem. Én pedig ezt is tettem, kíváncsian ugyanakkor nagyon óvatosan nyitottam fel ujjait és nem hittem a szememnek, mikor a finom őrlésű, fehér port találtam bezacskózva.
- Te jó ég, Zayn! Ezt nekem hoztad? - csaptam le a kérdésre mohón, mire ő gyorsan fülelve elkapta markát előlem, hogy nehogy kitudjam varázsolni kezéből a "csodaport".
- Nem, Kay! Ez apám cucca és most, hogy megszereztem nem akarom csak úgy elszívni. - dorgált le szigorúan, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. 
- Nézd... én ezt kiakarom vinni az országból. LA-ben ugyanis apámnak rengeteg összeköttetése van, és ha sikerülne elhitetni a kuncsaftokkal, hogy az öreg kinyúlt... - kezdett bele talán túl lelkesen is a mondandójába, így csak egy óvatos maflással tudtam leállítani, amiért rögtön fel is jajdult.
- Zayn te meg vagy húzatva. Elhitetni, hogy az öreged meghalt, normális vagy? Tudod van az a dolog, hogy telefon. Plusz hogyan bizonyítanád, hogy a fia vagy? A csókák ott előbb lőnek, mint sem kérdeznek. - fogalmam sem volt, hogy honnan jött az a rengeteg információmorzsa, ami aznap este kiszabadult belőlem, de tudtam -ha már csak a saját érdekeimet is néztem- hogy jól tettem, hogy mindezt kimondtam. Zayn volt a kis mentsváram, a srác, aki kitudott szabadítani apám alkoholtól izzadt mancsai közül, épp ezért... muszáj volt segítenem neki és a bizalmába férkőznöm.

Ő már rég betöltötte a nagykorúságot jelző korszakot, míg én épp csak ünnepeltem azt, mikor is vonatra szálltunk. Össz-vissz egy apró hátizsákot vittem magammal, amiben a fogkefém, a pizsamám és apám legújabb segélye volt.  Neki amúgy egy darab üzenetet sem hagytam, úgy éreztem nem érdemli meg még az ok megadását sem, hogy miért is léptem le.
A vonat út hosszú volt és fáradalmas. A fekete srác vállán kicsit álomra is hajtottam a fejem, ami, mit ne mondjak igazán kellemes érzés volt. Jó volt azt érezni, hogy végre ismét biztonságban vagyok. Hosszú idő után újra. Mikor befutottunk a végállomásra csókkal ébresztett. Ez volt az első csókom.
Valami, még a nevét is kimondani lehetetlen faluba szálltunk meg az első este. Zayn megmutatta nekem az anyagokat, amiket az apjától csent el és egy kicsit ki is próbáltunk belőle. Egy hétig tartózkodtunk meglapulva a faluba, mikor is Josh megjelent az ajtónk előtt. Fogalmunk sem volt, hogy is talált ránk, de onnantól fogva nem is érdekelt minket, hogy közölte... Zayn örökös lett.

Ficsúrból Uram!
A temetésre haza mentünk. Mármint Zayn egykori otthonába, a villába, amit meglátván az állam a padlót súrolta. Tapintatlanul megkérdeztem, hogy hol van az anyja, mire azt válaszolta, hogy az apja elküldte őt, mikor a harmadik feleségét haza hozta. Cady, a szőke, műmelles, agyonsminkelt cicababa parádés, csillogós, rózsaszín koktélruhába állta végig néhai férje temetését. Majd a búcsúszertartáson egyszer jött oda hozzám és Zaynhez. Gusztustalan és túlerőltetett formában nyomult férje fiára, aminek köszönhetően az én mércém teljesen kiakadt.
- Bocsi szívem, de Ő velem van. FOG-LALT. - választékosan és lassan próbáltam felvilágosítani, ami pusztán csak 20 percembe került. A csaj műmosolyt erőltetett magára és már el is indult a másik irányba, hogy bő hálóját ismét a mélyvízibe dobhassa.
- Szóval foglalt?! - húzta csibészes mosolyra ajkait, ami egyszerre volt enyhén édes és roppant irritáló is. Épp ezért erősen hasfalon vágtam, így a mosoly idejekorán letörlődött még roppant kisfiús arcáról. Egyszerűen el nem tudtam hinni, hogy ebből a ficsúrból most és mindenkorra egy igazi nagy úr lett.

Én, mint táncos nő
Zayn komolyabb zűrbe keveredett úgy tavaly tavasszal. A mexikói szállító késett és a multimilliárdos megrendelők fenyegetőzésbe fogtak, illetve a zsaruk is a nyakára szálltak. Bejelentett munkaként mixer volt egy közeli bárba, ami amúgy az ő klubja volt. Természetesen a papírok mind egy kamu személyi alapján lettek megírva. Alkalomadtán mégis meg kellett ott jelennie. Én hébe-hóba pedig elkísértem, mint kedves társ. Ekkor futottam össze vele. Anne Holler csupán pár ránccal gazdagodott az évek folyamán. Ruhái ugyanolyan nyeszlettek, mégis kihívóak, míg sminkje ízléstelenül sok és erőltetett volt. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is kerülhetett fel a nagyvárosba, de ez nem is nagyon érdekelt. Az viszont igen, hogy valami okból kifolyólag képes volt sakkban tartani és zsarolni. Grace-szel jött, az emlékével, a személyijével, amit mindig elvettem, hogy ihassak és azzal, hogyha nem  táncolok úgy, ahogy ő fütyül akkor értesíti apámat. Apámtól pedig féltem. Sosem akartam ezt kimondani, de nagyon is féltem. Tudtam, hogy az a részeg vadállat felkeresne és úgy büntetne, ahogyan csak bír. Épp ezért... úgy táncoltam, ahogy Anne fütyült. A szó legszorosabb értelmében... Megkértem Zaynt, hogy hagy álljak be a helyébe táncolni, mivel Anne-nek ez sosem volt nagy kedvence. Imádta ha tapogatják, de csak azok akiknek ezt meg is engedi... A feketét meglepte a dolog, de bármiféle kérdés nélkül megengedte, hogy munkát vállalja a klubban. Utáltam ezt csinálni, még ha esetekben csak Zayn-nek, vagy valamelyik haverjának kellett külön táncolnom. Mégis mindezt egy műmosollyal gondosan elrejtettem.
- Vedd el a kezed, Styles. - sziszegtem rá, halkan, bár nyugodtan megengedhettem volna egy hangosabb felkiáltást is. A bár legeldugottabb sarkában ült a göndör, én pedig a legszélső rúdnál táncoltam neki mindössze egy tangában és a legvékonyabb, átlátszó melltartóba. Kiszolgáltatottnak éreztem magam, de természetesen ennek nem adtam hangot. Harry hosszú ujjait ismét combomra vezette, aminek köszönhetően egy keserű kacaj tört ki belőlem. Szegény, szegény Zayn... azt hitte ezzel a seggfejjel majd szívességet tesz nekem...
- Harry vidd innen az ujjaidat, mert dolgozom. - dorgáltam le ismét, mikor a fehérneműm szélét piszkálgatta és fejemmel a kidobó srác felé böktem, aki gyanúsan méregette Perrie kolléganőm aktuális zaklatóját.
- Ugyan bébi, pattanj le a rúdról és inkább az ágyban dolgozz. Rajtam. - képén egy egész alakos mosoly terült el, amitől olyan kisfiús beütése volt.
- Zayn-nel járok. - tájékoztattam újból, miközben erősen rámarkolva a rúdra rugaszkodtak el lábaim a talajtól.
- Szombaton és kedden ez nem volt probléma. - emlegette fel sokadszorra a két esetet, mikor engedtem a csábításnak, mintha ez neki olyan nagy dicsőség lett volna. Mondjuk lehet tényleg annak vélte.
- Harry, nem. Hiba volt az a két este, nem akarok így kiszúrni Zayn-nel, és neked se ez legyen a célod. - figyelmezettem halkan, miközben forogtam egyet. Lassan és kecsesen, így tudtam még egy kicsit húzni az agyát. Ugyanis imádtam, ahogy vágytól izzó tekintete lyukat égetett a testem különböző pontjain...
Mikor a szám elhallgatott kecsesen léptem le a munkaterületemről. Elsétáltam Harry mellett, aki egy pillanatra visszarántott a karomnál fogva. Szorítása szörnyen fájt.
- Engedj el - sziszegtem komolyan és apróra szorított szemeimet pirosló bőrömre és az ő elfehéredő ujjperceire emeltem. Tekintete követte az enyémet, majd néhány másodperc elteltével tudatosult benne, hogy mekkora baromságot is csinált. Hatalmas, lemondó nyögés közepette engedte el a kezemet és keservességével engem rögtön felvidított. Egy utolsó csókkal búcsúztam tőle. Legalábbis reméltem, hogy ezt volt az utolsó...

Perrie
Sosem jöttem ki valami jól a szőkeséggel, de hagytam, hogy tegye a dolgát. Ácsingózzon Zayn után és próbáljon mielőbb a helyembe kerülni. Királynővé akart válni, de ehhez bizony eddig semmilyen támogatást sem kapott tőlem, az igazi királynőtől. Hisz ugyan... minek kapott volna?! 11 hónappal ezelőtt, mégis a hurok egyre jobban szorult a nyakamon. Zayn-t ekkor már ismét sittre akarták küldeni, Harry folyton fenyegetett és szexuálisan zaklatott, Anne pedig a végrendeletében bevallotta, hogy mikor már a "szárnyai alá" kerültem, apám már régen halott volt. Csak az irhámat akartam menteni és mielőbb megszabadulni a problémáktól, épp ezért is tettem, amit tettem...
- Elfogom hagyni Zayn-t, Perrie - épp az egyik közös előadásunkra készültünk, mikor megosztottam és felvázoltam neki mindezt. A szőkeség pedig olyannyira nem rejtette véka alá örömét, a hír hallatán, hogy még az erős vörös rúzsa nyoma is felszökött szemöldöke vaskos helyére.
- Holnap lelépek, aztán meg sem állok Los Angeles-ig, de előbb még lesz egy kis dolgom... -  álltam meg egy percre, hisz ugyan... minek is kezdtem beavatni mindebbe?! De nem kellett aggódnom, hisz a buta szőke liba már  képzeletben valószínűleg gyűrűt is húzatott az ujjára szegény Zaynie-vel.
Másnap minden cuccomat összepakolva léptem le és Zayn-nek csak egy sms-t hagytam, amiben az állt, hogyha nem akar börtönbe kerülni, ne keressen. Perrie undorítóan kicsi lakásán húztam meg magam egy kis időre, ahol egészen addig maradtam, míg a szőkeség el nem ment játszani a "búfelejtőt".
Két hétre rá jött egy hívás ismeretlen számról. Perrie volt az. Bejelentette, hogy terhes.

A búcsúm, ami kicsit sem lett kellemes...
A hideg és nyirkos pince olyan élettelen volt, mint Harry elhaló, jól megfontolt cselekvései. A pisztoly csöve a fejemen, zagyva gondolatai, érthetetlen szerelmes vallomása. Őrült. Abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy egy örült rabolt el és tartott a pincéjében immáron három teljes napja. Azt mondta meg kell ölnie, de egyszerűen nem értettem az okát. Vajon neki volt oka, vagy valaki másnak? Nem... ő szeretett és ez látszott is rajta. Életem legnagyobb hibája volt, hogy elcsavartam ennek a kisfiúnak a fejét...
- Naiv vagy Harry. - ennyire emlékszem, hogy ennyit mondtam. Még jobban felhúztam az agyát, mikor már készült elvenni a fegyvert verejtékes homolomtól. De így csak egy lapáttal tettem a tűzre és a csövet még jobban a koponyámnak nyomta. Már fájt a helye.
- Meg kell öljelek, Kay. Érted ezt?! Pont nekem és pont most. - úgy hisztizett és versenyzett a saját lelkiismeretével akár egy ötéves. Nevethettem is volna rajta, de... sajnáltam. Nem is magamat, hanem őt. Mert mindig is Őt láttam benne.
Grace-t. A nővérem kedves mosolyát, félénk bókját és szeretetteljes gesztusait. De akkor miért bántam így vele? Miért bántottam Harry-t? Mit akartam tőle...?
A zsákkal való szemezgetés után lehunytam a szemem és vártam. Az ujja már a ravaszon volt és lőni készült. Ekkor jelent meg előttem a fény. Szorgosan lehunyt szemeim fekete palettáján ragyogás és csillogás lett úrrá. Selyem fehér ruhában jelent meg előttem felkötött hajjal és nem olyan vézna testtel. Nyújtotta felém a kezét és csak arra várt, hogy elfogadjam azt. Tudtam, hogy ott és akkor megbocsátott nekem, mindent. Rámosolyogtam és kimondtam a nevét.
- Grace. - a pisztoly ekkor gördült el és én örök álomra hunytam szemeimet. Békésen.
Zayn Malik köszönöm a második esélyem! Harry Styles köszönöm, hogy elvetted tőlem!

Kay Richardson 
1994. 04. 10 - 2015. 02. 01
"Úgy élt, ahogy halt... tele eleganciával."

4 megjegyzés:

  1. Szavakkal leírhatatlanul imádtam !
    Naaaa jó tőlem ezt már megszokott ☺☺
    Jackie múltjára is eléggé kíváncsi vagyok ,szóval ha privátban is ,de leírhatnád,mert nagyon foglalkoztat a tudat ☺
    Mikorra várható a köviiii rész ? ☺
    Nagyoooon várom már :)
    Imádás van ❤❤❤
    Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia kedves! Nagyon köszönöm ezeket a gyönyörű szavakat, el sem hiszed mennyire jól esnek.
      Jakie múltjáról a későbbikben egyre több szó esik, és az ok is lassan előkerül, hogy miért is menekül. :)
      Köszönöm szépen a komit! <3

      Törlés
  2. Szia!
    Tudom, hogy rég írtam és ezt szörnyen sajnálom. De térjünk is a lényegre. Nagyon tetszett a rész. Különleges volt tetszettek ezek a címek. Kay... hát bármennyire is próbálom megkedvelni nem megy sajnálatos módon kicsit sem kedvelem. Hát Harry hozta a formáját szerintem is van egy kis baj az agyacskájával. Elmegyógyintézetett ajánlok. Hát Zayn oh basszus nem tudom most így snki sem szimpi. Zayn hülye, Kay irritáló Harry meg őrült.:D
    Persze ezen kívül csodás rész lett. Imádtam! Alig várom a következőt! Siess.
    Puszil Kira!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kira!
      Nagyon örülök neki, hogy újra a komidat olvashatom! :) Igen... Kay egy sajátos teremtés, néha egészen rossz, máskor csak kevésbé, de nem egy szerethető figura az biztos! :D Harry pedig szerintem a legkétesebb szereplő a történetben, de én imádom így megformálni és alig várom a reakcióitokat részről részre. :) Zayn lassan ismét reflektorfénybe kerül, majd kiderül milyen arcával.. :D
      Köszönöm a komit! <3

      Törlés