22. fejezet ~ Terhes vagyok!

Niall élettelen teste, akár egy kötözött sonka, csuklik össze és ér földet hatalmas hanghatások közepette. Zayn sietősen pattan ki az ágyból, rohan remegő barátja alakjához és emeli a szőke fiú izzadság, könny és véráztatta arcát ölébe. Szám is tátva marad, mikor csak úgy kiesik a pisztoly elgémberedett kezéből. Haldoklik. Még sosem láttam embereket haldokolni... Ez borzalmas látvány!
- Jakie, hozz kötszert a konyhából és szólj Eleanor-nak, valamint Holly-nak. - kiállt felém idegesen, mire én készségesen bólintok egy aprót és zavartan viharzok ki az ajtón, Niall testét óvatosan kikerülve.
Jézus, jézusom, jézusom! Létezik ilyen? A rendőrök ejtettek valóban halálos sebet a kis szöszkén, illetve ők fogták el Louis-t is? És vajon tényleg itt vannak?! Akkor nekünk végünk, remélem ezt Zayn is tudatosította magában.
Kezemet tördelve veszem be a kanyarokat, tartok valamerre, de - az igazat megvallva - pontosan nem is tudom hova, mert nem tudom hol lehet Holly és Eleanor, valamint a konyha. Teljes tudatlanság vesz körül, pedig a tegnapi, egész napot ebben a házban töltöttem.
Egy utolsó, eltaposásra sem méltó féregnek érzem magam, amiért Niall élete most az én kezemben van, ami csak úgy magatehetetlenül remeg testem mellett leengedve. És én perpillanat akaratlanul is, de az óráival, perceivel játszadozok. Szorgosan hunyom le szemem, mire a szoba forogni kezd. Rosszul érzem magam, szédülök és hányingerem van, friss oxigént pedig a tüdőm keresve sem talál. Szemeim megremegnek, könnycsatornáim pedig akaratlanul is, de kinyílnak.
Testem, pont mint az imént Niall-é, összerogy a burkolt padlón, térdeim megcsuklanak és a durva felületnek köszönhetően lehorzsolódnak. Most már én is vérzek, valamint megállíthatatlan kiakadásom is a sokkhatás következtében kibontakozni készül.  Sosem hittem volna azt, hogy majd egyszer valami úgy kiakaszt, hogy a legjobb és egyetlen megoldás, a végső hisztiroham lesz számomra. Mivel eddigi életem folyamán még sosem ragaszkodtam az ilyesfajta viselkedéshez...
- Holly! - üvöltök fel idegességemben és fájdalmamban, akár egy éhes kétéves, aki hatalmas sírással, sikítással várja mamáját és a megváltást jelentő kis ételmennyiséget. Sosem feltételeztem volna, hogy egyszer majd kerülhetek ilyesfajta sokkos állapotba. Szemeimet lehunyom és a padlót ököllel verem.
Utálom. Utálom magam. Utálom magam, amiért ilyen helyzetbe hoztam Zaynt és amiért Niall-re miattam találtak rá. Utálom magam, mert tudom, hogy Holly utálni fog mikor megtudja, hogy mi is történt a szerelmével. Utálom magam, amiért rajtuk kellett élősködnöm, mikor már végleg rászántam magam arra, hogy kilépek Zayn életéből. Utálom magam, mert képtelen voltam ott és akkor tényleg feladni magam. És főképp utálom Harryt, amiért mindebbe belekeverte a barátait. A barátaimat. Elárult minket... utálom.
- Holly! - üvöltöm el magam még egyszer. Mintha egy véget nem érő labirintusba lennék. Hatalmas ez a ház, tele szobákkal és ismeretlen zsákutcákkal... és olyan idegen számomra.
Kiáltásom, pánikrohamom, végre utat talál és a keresendő szőke, ideges lány remegő kezekkel segít fel a földről.
- Jakie a szívbajt hozod rám, mi történt? És hol vannak a többiek? - faggat aggódóan, miközben a hátam mögött körbekémlel és mivel senkit sem lát a nyomomban, képzelem milyen következtetéseket vonhat le magában. 
- Sa-sajnálom. Én nem ezt akartam, nem akartam, hogy Niall miattam haldokoljon, én... - hadarok össze vissza mindent, mire barátnőm jéghideg kezeit leejti vállamról. 
- Mi van Niall-el? - suttogja el a kérdést, mire én erőt veszek magamon, hogy újra kimondjam a fájdalmas igazságot. 
- Niall-t meglőtték, Holly. Zayn már fent ápolja, de azt mondja kell géz, és... - meg sem várja, hogy befejezzem, úgy rohan el egy szobába. Én lassan követem, mivel úgy tűnik, hogy a földre esésemkor a bokám kibicsaklott. Húzom magam után rosszabbik lábamat, de mikor már utolérem a túlsó szobában, keze tele van kötszerrel. 
- Hol van ő, Jakie?! Hol van Niall? - kiabál velem idegességében, mire én már el is indulok a megfelelő irányba. De túl lassú vagyok, szörnyen fáj a bokám. 
- Fent az emeleten, Louis és Eleanor szobájában. - mutatok felfele, mire egy aprót bólint és már rohan is a lépcső felé. Lassan, fájdalmas léptekkel indulok utána, de a kapucsöngő és az erős kopogás zaja megállít. Még a vér is megfagy ereimben, mikor az ajtón túli hangokra leszek figyelmes.
- Mr. Malik, itthon van? Kérem nyissa ki az ajtót, a rendőrkapitányságtól jöttünk, lenne Önhöz pár kérdésünk. - a reszelős hang türelmetlenül emeli feljebb és feljebb decibeljét, hogy mindenképpen elérhessen hozzánk felhívása. A kopogások száma is megsokszorozódik, nemsokára betörnek.

A szívem zakatol és a tüdőmbe préselődött levegő, akár az apró kis késszúrások, emésztik fel testem összes ki porcikáját. Amióta Jakie kijelentette, hogy mi történt a férfival, akit még az életemnél is jobban szeretek, azóta egyfajta horrorisztikus érzés fogott el. Rettegek és remeg, akár egy nyárfalevél és mindenért magamat hibáztatom. Miért engedtem el este? Miért nem hallgattam a megérzéseimre? Miért gyártok most már én is titkokat a Szerelmem előtt, pont mint Jaqueline?!
- Uramisten! - hőkölök meg, mikor meglátom Niall véráztatta felsőtestét. Keservesen rogyok le mellé a küszöbre, ujjaimat izzadt, összetapadt tincseibe vezetem. Szörnyen néz ki, látszik rajta ahogy szenved.
- Holly, a kötszert! - térít észhez, tele gyengédséggel, és együttérzéssel hangjában Zayn, mire én minden szükséges tárgyat -Niall vérétől borított- mancsaiba fektetek.
- Nem lesz semmi baj. Csak még egy kicsit tarts ki haver. - Niall teljesen eszméletlen, épp ezért nem értem, hogy miért beszél hozzá ilyen szorgosan a fekete, akinek hosszúkás ujjai már a fertőtlenítésbe kezdtek. Gyakorlottan próbálja mielőbb elszorítani a vérzést, ami kis nehézségek árán, de sikerül is neki.
- Zayn, ugye még nem... - még megkérdezni sem merem, mert maga a feltételezés is kikészít. Nem, Niall nem haldoklik. Niall nem halhat meg. Jól lesz... jól kell lennie!
- Muszáj orvoshoz vinnünk, Holly. - nem nyugtat meg kijelentésével, de ahogy látom nem is ez a célja. Ajkamba harapva várom, míg Zayn könnyes szemeit felemeli Niall megtört alakjáról. Szörnyű látvány azt nézni, hogy őt, hogy bántja mindez. Ilyenkor jövök csak rá igazán, hogy Zayn számára a fiúk nem csak az alkalmazottjai. A barátai és aggódik értük. Kár, hogy ezt a következtetést csak akkor tudja levonni, ha már az egyik félig a halálán van...
- De ha bevisszük őt, akkor... - kezdek bele a téma boncolgatásába óvatosan, mire a fekete csak heves bólogatásokba kezd.
- Igen, akkor értesítik a hatóságokat a jelenlétemről. De Niall egészsége fontosabb, plusz Jakie sem bírja úgy a strapát, mint azt szellemileg vártam. - nem viccel. Komolyan mondja mindazt, amit hallat magából.Feladná magát. Tényleg feladná értünk.
- Nem. - csattanok fel hirtelen, amivel magamat is meglepem, bár csak feleannyira, mint az éber feketét.
- Nem. Nem adhatod fel magad és nem vihetjük Niall-t állami kórházba. Nem biztonságos... rengeteg adócsalás van az ő keze ügyébe is. Ha beviszed, azzal hidd el, hogy hosszú távon neki sem kedvezel.- dadogok össze - vissza, és akár egy szeppent ötéves, olyannyira buzgó, izgága módon keresem a megfelelő, kellőképpen megválogatott szavakat.
- Mi a francról beszélsz, Holl's?! Hosszútávon? Niall-t meglőtték és perpillanat, az ő állapotában nincs semmi hosszútávú dolog. - nyomatékosít mire fel arcomat a sós, meleg könnyek sokasága kezdi ellepni.
- De... de nem. - dadogom alig halhatóan.
- Te nem értheted Zayn, mert... én... én terhes vagyok és nem hagyhatom, hogy majd a gyermekem a börtönben látogassa meg az apját. - vallom be szerényen, mintha csak valami nagy bűnt követtem volna el a múltban, miközben emiatt nem is kéne lelkifurdalásomnak lennie, hisz ez nem egy nagy, csúnya hiba... ez egy csodálatosan dolog. Gyereket hordok a szívem alatt, aki attól a férfitól van, ki a legfontosabb számomra. Csodálatos is lenne mindez... ha Ő most nem haldokolna.
Feltörő, újabb sírásrohamon közepette még tisztán látom, ahogy meglepett vonásai megenyhülnek és az apró öröm veszi birtokba arca minden izmát. Látom ahogy szóra, gratulációra emeli vékony, lila ajkát, de mire bármit is mondhatnak Jakie rohan be hozzánk. Sántítva.
- A rendőrség. Itt a rendőrség és tudja, hogy itt van Zayn. Tudják, hogy itt vagyunk! - remegve esik le Niall gyönge teste mellé, Zayn ölébe.
- Mi van?? Tomlinson bemártott volna? - kel ki magából a fekete, összeszűkült íriszekkel. És elképzelni nem tudom, hogy most a pokol melyik bugyrába kívánja az előbb említettet, de szinte teljesen biztos vagyok abba, hogy a legmélyebbek egyikébe.
- Nem tudom. Az viszont biztos, hogy a most még kint tartózkodók türelmetlenül várják Mr. Malik-ot egy kis eszmecsevejre odalent. Már ha értitek miről beszélek. - felel már egy fokkal higgadtabban, mire én és Zayn hatalmas megkönnyebbülés közepette felsóhajtunk.
- Óó hálaistennek! - morog el egy apró imát az aranyszemű, miközben én le sem tudom venni Jaqueline értetlen tekintetéről a szemem.
- Mr. Malik-ot keresik, akinek a nevére van íratva ez a ház. - magyarázom lassan és remélem minden információt sikerül érthetően átadnom a nagyon zavarodott, még esetlen fiatal lánynak.
- És ebben a házban most két Mr. Malik is tartózkodik, szóval... -
- Josh-t keresik. Nem tudhatják, hogy itt van Zayn. Egészen addig míg be nem engedi őket és át nem kutatják a házat. - fejezi be helyettem a gondolatmenetemet enyhén hisztérikusan, mire helyeslés okán egy aprót bólintok.
- De így is - úgy is elkapnak minket... - pánikol be ismét, mire lassan már engem is az ájulás széle kerít hatalmába. Nem, egyszerűen nem kerülhetek várandósan börtönbe...
- Nem lesz semmi baj, kicsim. - érzi meg ösztönösen Zayn a stressz legkisebb jelét és kezét Jakie vállára emeli. Hihetetlenül nagy nyugalommal és rutinnal fordul hozzánk, ami mind rám, mind a barnára pozitívan hat.
- Máris Uraim, csak éppen a zuhany alól jövök! - hallom meg Joshua nyugodt hangját lentről, majd a laminált padló burkolatán egy újabb csizma sietős kopogásának lágy üteme kezd felénk közelíteni.
- Mi a fene folyik itt fent? Zayn, azonnal el kell tűnjetek! Én feltartom a hadnagyot, ti meg hátul lépjetek le. A fekete Audid már egy sofőrrel vár lent. Ne kérdezz tőle semmit, csak szálljatok be és engedd, hogy elvigyen titeket minél előbb. - sziszegi fogai közt, majd felnyalábolja Niall-t. Másodpercekkel később a fekete is besegít a cipekedésbe. A hátsóhajtónál Josh átadja Niall bal karját, én a nyakamba veszem, amit Zayn rosszalló nézéssel kísér végig.
- Elbírom. - felelem komolyan, majd fürgén, félkézzel az ajtó nyitásán ügyködök. Jakie mögöttünk egy hatalmas táskát ráncigál, halk nyöszörgésekkel. Miközben hallom ahogy Eleanor kényelmesen elhelyezkedik a nappali egyik hatalmas fotelébe. Nem értem ő miért akar maradni... vajon történt valami Louis-val?
- Gyerünk már, vagy rám törik az ajtót!- sürget Josh, amit én csak egy szemforgatással jutalmazok.
Kifelé tartva igazi jutalomnak vélem a fekete autó látványát. A sötétített ablakokat elnézve, tudom biztonságban vagyunk. Lihegve és enyhén megizzadva érem el a jobb hátsó ajtót, amit ügyetlenül nyitok ki. Hol a fenében van az a sofőr?! Lassan fektetjük be - a már csak félájult- Niall-t a hátsóülések hosszú sorába, mire Zayn is hangot ad elégedetlenségének.
- Hol a francba van az a sofőr? - mérgelődik, miközben még kétszer körbenéz. A vezetőüléshez tartozó ajtó pedig ekkor nyílik ki, nagy lendülettel.
- Itt vagyok, Zayn! - Harry ironikus hangja mindhármunkból egy enyhe sokk hatást vált ki. Zayn sietősen kapja szemét a göndör, nyúlánk fiúra, aki karba tett kézzel, egy lenge ingben, hatalmas napszemüveggel orrnyergén áll az autó mellett kezében a kulcsokkal.
- Rohadék! - szisszent fel Zayn és ököllel támad Harry-re, aki viszont higgadtságának köszönhetően könnyedén védi ki az erős ütést. Erősen markol hatalmas kezével Zayn eltörpült markára.
- Állj le haver! Ígérem mindent elmagyarázok, de kérlek most szállj be a kocsiba és engedd, hogy mentsem az irhánkat! - fogja suttogásra Harry is, de Zayn túl makacs. Egészen addig rázza a fejét, míg egy elsülő pisztoly hangja meg ne mutatkozik.
- A picsába! Ha ez Josh volt, az azt jelenti, hogy rohadtul sietnünk kell. - magyarázza Harry és a fejével a kocsi felé int. Zayn beletörődötten bólint, Jakie meg már iszkol is a hátsó ülések egyikéhez, ami még éppen szabad. Én szorosan Niall mellé fészkelem be magam és fejét az ölembe helyezem.
A már meleg motor gyorsan és halkan indul be, mire fel én lehajtom a fejem, szőke barátom füléhez.
- Nagyon remélem, hogy kislány lesz, hisz akkor talán kimaradhat mindebből. - vallom be teljesen őszintén, Niall pedig egy hatalmasat szippant a friss levegőből. Mellkasa ismét ütemesen kezd mozogni.

Kedves Olvasóim!
MEGLEPETÉS! Tudom.. ígérek valamit, erre kaptok valami teljesen mást, de remélem örültök neki. A fejezet extra hosszú lett és remélem nem túl borzalmas. Végre most, hogy van gépem újra a fejezetek gyártásába kezdek, hogy ne kelljen többet ilyen sokáig megváratni benneteket.  Mit gondtok a cselekményekről. Bizony... egyre több a bonyodalom. Ideje aggódni Louis-ért, Holly babájáért és természetesen Niall-ért is. Vajon Harry jó szándékkal jött Zayn-ék segítségére? Illetve a Zakie páros tényleg mindenkit a szakadékba ránt? Ezek itt a nagy kérdések. Remélem Ti is úgy várjátok a következő fejezet publikálását, ahogy én!
Kérlek írjatok kommentet és pipáljatok. Valamint szívből köszönöm a 25 (jézusatyaúristenimádlaktiteket) feliratkozót. Ez nagyon nagy szám!!
Ölel mindenkit szeretettel;
~pepa

6 megjegyzés:

  1. Szavakkal leírhatatlan az imàdatom ❤❤❤
    Azt hittem Jakie terhes, de mégsem viszont valami problémája van és nem az, hogy lelkileg nem bírja.. Jakie képes lenne bárkinek segíteni (pl. Niall) ,viszont azt senki nem veszi észre, hogy õsszepotyant és,hogy nem tud járni... Harry....Ismét.. Legalább nem húzott el az országból Z kislányával.
    Vároom a kövit! ☺
    Hogy telik a nyarad ? Élvezd ki ❤
    Xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia kedves! <3
      El sem hiszed milyen jó ezt olvasnom! Igen, Jakie lelke nincs rendben, de az, hogy perpillanat nem foglalkoztak vele, nem biztos, hogy azt jelenti, hogy senki nem vette észre. ;)
      köszönöm a nyaram csodás és eseményekben gazdag. rengeteg új impulzus ér, amit remélhetően feltudok használni a történet folyamán! :D
      köszönöm továbbá a kommit, és hogy itt vagy és számíthatok rád! A különkiadás már olvasható is! :)

      Törlés
  2. Ahhhhh uj rész!!!:)
    Imádom...... Én is tisztára azt hittem hogy Jakie terhes de igy is tökre meglepődtem hogy Holly az. Nagyon jo volt a rész és izgalmas sisess a kövi résszel és jo nyarat!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anna!
      Köszönöm szépen a kommentet és örülök neki, hogy meglepetést tudtam okozni! :) A különkiadás már olvasható is! :D

      Törlés
  3. Drága!
    Igen újra itt vagyok végre lett egy kis időm és eljutottam a friss részig. :)
    Megleptél a részek folyamán mindig!
    Most ebbe a részbe én már úgy álltam hozzá, hogy Jakie lesz terhes, de hogy Holly az ledöbbentett. Aztán Niall. :( De él! Tudom, hogy él.
    Harry a részek folyamán bunkó, paraszt lett és most, hogy felbukkant és próbál a megmentő lenni szánalmas.:P
    Mindegy lényegébe fantörpikus rész lett, mint a többi!*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Eva!
      Élmény újra a kommeted olvasni és azt, hogy hogyan is vélekedsz a szereplőkről! :D
      Remélem a különkiadás is hasonló impulzusokat vált ki belőled! :)

      Törlés