Prológus

Szép estét mindenkinek! :3

Akkor azt hiszem nem is húznám nagyon tovább a szót, hisz gondolom nem azért nyitottad meg az oldalt, hogy a felesleges "rizsámat" olvasgasd... szóval meghoztam a prológust, ami nem lett túl hosszú, de remélhetőleg azért lett annyira jó, hogy felkeltse a figyelmeteket a történetemről. Igyekszem az első fejezetet mielőbb feltenni az oldalra! Ha tetszett ez a kis szösszenet, illetve várjátok már a folytatást kérlek itt, kommentbe jelezzetek nekem! 

További szép napot kedveseim!

~ pepa

---------------------------------------------------

 00. fejezet - Minden most kezdődik el...

- Na végre, hogy felvetted azt a kibaszott telefont, Jackie. - ordít apám a vonal túlsó végén, és a szemem előtt látom, ahogy a feje paradicsoméhoz hasonló pirosas árnyalatot vesz fel. Eltudom képzelni milyen ideges is lehet, de hát magának okozta mindezt. 

- Jaqueline Evans azonnal mondd el hol vagy, különben egy életre szobafogságot kapsz! - leszek figyelmes anyám cérnavastagságú hangjára. Szuper, hogy ilyenkor persze milyen nagy családi egyetértés és összefogás van, bezzeg máskor... micsoda képmutatók, mostanában ugyanis úgy látszik a saját gyerekük előtt is képesek eljátszani az aggódó, kedves házaspár szerepét. De engem nem vernek át. Rohadtul nem! Már nem vagyok kis pólyás, akinek beadhatják, hogy minden a legnagyobb rendben van ebben a "csüdi-csudi jó" világban. 

- Ha ennyire érdekel titeket, akkor derítsétek ki, de én az időmből többé egy percet sem pazarolok rátok. Vár az este, és van egy olyan érzésem, hogy ma csúnyán bebaszok! - ingerelem őket még egy kicsit, majd kinyomom a telefont. A hold által világított éjszakába nevetek bele, miközben könnyeim patakokban folynak végig arcomon. Semmi baj. Majd megigazítom a sminkemet az egyik lebuj mosdójában.