20. fejezet ~ Feljelentés

Minden eshetőségre felkészültem, csak erre nem. Tudom elcsépelt ezt így kijelenti, de... ez az igazság. Mert oké, azt a mérhetetlenül nagy utálatot és ellenszenvet sikerült megemésztenem és elfogadnom, amit a viszontlátás első pillanatában felém sugárzott... nagy gombóccal, de az összes sértést sikerült lenyelnem, megértem, hisz akkor és ott tudatosult bennem az igaza. Megbántottam, csak eddig azt nem tudtam, hogy miért ilyen könnyű -akaratlanul is- játszanom az érzéseivel. Sőt... igazából még most sem vagyok ezzel olyannyira tisztában.

- Ez csúnyán befog dagadni! - emelem a fagyasztott borsót lila, duzzadt, felrepedt alsó ajkához, mire hatalmas szitkozódásba kezd. Kezét először felemeli, mintha ismételten egy ütés leadására készülne, majd csak csípőmre helyezve hatalmas, meleg mancsait, várja, hogy a fájdalom enyhüljön miközben le sem veszi rólam a szemeit. Akár egy türelmetlen gyerek. Én egy kis mosolyt elfojtva fordul hátra megnézni, hogy a hátam mögött álló Holly hol is tart Niall ápolásában. A szöszke még így a rossz látókörből sem tűnik olyan biztosnak és épnek. Látszik minden apró kis mozdulatán a bizonytalanság és a megingás, valamint a füléből és az orrából még mindig megállás nélkül szivárog a vér.  Bárhogy próbálja csitítani Holly -mind a zsörtölődő fiút, mind a vérzést- nem megy neki. Az én mosolyom pedig ezt a keserves látványt figyelve gyorsan lefagy, majd hirtelen elkapva tekintetem a figyelmem ismételten Zayn sebesült ajkának szentelem.

- Nem kellett volna így helyben hagynod. Semmire sem kényszerített, pusztán ezt az egy opciót adta az ott lakásom érdekében. - suttogom el alig halhatóan.

- Ezt hívják kényszerítésnek, Jakie. És kérlek pusztán Niall egészsége érdekében ne hozd fel többet ezt a témát. - kicsit megrémít, ugyanakkor meg is nevetett a válaszával. Titkon jó látni milyen kis harcos kakas ő a lelke mélyén, de azért nem kéne minden második embert helybenhagynia, akivel bármi kapcsolatom is van. Bár ez a cselekvése is csak azt bizonyítja, hogy tényleg érez irántam valamit. Ez pedig engem igencsak megrémít.

- Meg nézem hogy van Niall. - veszem le kezeit a csípőmről és teszem a fagyasztott zöldségre, zavartan lesütve a szemeimet indulok el, de szabadabb karja egy óvatlan, gyors pillanatban visszaránt. Ismét közel von magához, majd az ölébe ültet, hogy többet ne kelljen felnéznie rám. 

- Miért vagy most zavarban? Valami rosszat mondtam? - tapint rá a lényegre, de mielőtt még egy keresve csinált hazugságot találnék ki, Josh lép be az ajtón.

- Zayn gáz van! - gyorsan fut tekintete végig az összes páron, majd megállapodik mélyen izzó íriszei testvére alakján. És rajtam. Egoista mosolyra húzza ajkait, de szája széle rögtön vissza is görbül, mikor a kommunikálásra használatos készülék ismételten megrezdül kezébe. Úgy dobja azt felénk, mintha maga a sátán szállta volna meg a kis mobiltelefont.

Reflexeimnek köszönhetően én kapom el Zayn helyett, nyitom fel és kezdek az üzenet olvasásába. Halkan elmormolom magamban a szavakat, miközben a többiek égető tekintetét mindenhol magamon érzem. Pilláim megremegnek, mikor az utolsó mondatot záró írásjelet is gondosan áttanulmányozzák aggódó íriszeim. Óvatosan Zayn markába csúsztatom az apró kis telefont, majd türelmesen várok arra, hogy ő is elolvassa és megeméssze a benne írtakat.
- A rohadék! - dobja el a készüléket, ami hangos csattanást követően a padlón darabjaira válik. A fiúk erre felugranak. Louis elengedi Eleanor csípőjét és közelebb lép felénk, Niall is megbékélt arccal minden figyelmét Zayn-nek szenteli, illetve Liam is kicsit arrébb noszogatja Danielle-t.
- Mi történt haver, és hol van Harry? - kérdez rá nagyon óvatosan Louis, de még így is jókora gyilkos pillantást nyer eme tapintatlan mondatával. Bár ő nem olvasta az sms-ben leírtakat, így nem tudhatja perpillanat Zayn miért lett ilyen ideges Harry neve hallatára.
A fekete válaszra sem méltat, dühösen pötyög most már a saját mobiljába egy számot, majd füléhez emelve türelmetlenül várja, hogy a kicsengés megszakadjon és az elérni kívánt fél végre vonalat nyisson.
- Egy nyamvadt tetű vagy Styles. Csak kerülj még egyszer a kezeim közé és... - nem tudom, hogy vajon Harry tényleg felvette-e a telefont, vagy Zayn csak "magában" dúl.
- Kicsinállak esküszöm! - üvöltözik, miközben fel-alá járkál a ring körül.
- Mi az, hogy elvitted Hope-ot? Harry esküszöm meghalsz, kinyírlak a saját két kezemmel! -  bont vonalat, majd visszagyűri a hátsózsebébe telefonját. Miközben visszafelé tart hozzánk felrúg egy kukát és a ring oldalába is erősen beleöklel. A nyakamat egy kicsit behúzom mikor visszaül mellém vérző kézzel és szabálytalan légzéssel. Egy ideig csak maga elé kémlel, majd hirtelen ismét felhúz az ölébe. Véráztatta kézzel magához szorít és egy apró csókot lehet nyakhajlatomba. Nem tudom, hogy ezen mozdulatai kit is nyugtathatnak meg jobban. Engem, vagy őt...
- Héé srácok... nem akarok ebbe a bizarr idilli képbe belerondítani, de... beavatnátok minket is?! - kérlel halkan Eleanor, mire Josh is heves bólogatásba kezd. Vajon ezen a pillanaton kívül volt már más olyan is, mikor ennyire egyetértettek?
- Harry tényleg feljelentett emberölésvádjával, El. De nem csak engem, hanem... - int óvatosan csendre Zayn, hogy ő zárja le az üzenet tartalmát.
- ...szemtanúként azt vallja, hogy én biztattam, Jakie-t a kísérletre, illetve én adtam a kezébe a fegyvert is. Ennek köszönhetően pedig... - most én teszem ugyanazt, mint az előbb ő.
- ...előkerült az aktád, amiben a drogbotrányokról is írnak. - mindenki meredten néz rám. Talán csak Eleanor és Holly az, aki kicsit erre a forgatókönyvre számított, hisz ők azok akik tudnak és bíznak a forrásaimban.
- És te ezt honnan a fenéből tudod?! - akad fenn a témán Louis, mire egy savanyú mosolyt öltök magamra.
- A tudás nagy hatalom, Louis. Van akit ez késztet menekülésre... - értem ezalatt magamat is, például. A sokatmondó válaszommal pedig sikerül egy kis időre a szélfútta frizurájú fiút elnémítanom, ha nem is végleg.
- A rendőrség már nyomoz utánunk és a határon való átjutás esélye a nullával egyenlő. Ellentétben Harry-vel illetve a lányommal, akivel talán már ki is lépett az országból... - simít végig borostáján Zayn keserűen, miközben szeméből egészen sikeretlenül próbálja kipislogni könnycseppjeit.
- Nála van Hope? - kiállt fel idegesen Holly, mire Niall óvatosan csendre inti jelezvén, hogy ezzel nem sokat segít a helyzeten. Zayn csak bólint egyet, mire én közelebb hajolva biztos nyugtatószavakkal látom el. Nem lesz semmi baj, Hope jó kezekben van, Harry nem fogja őt bántani... Hiszek szavaimban és azoknak a súlyában, valamint valamilyen szinten Harry-be is, bár megérteni egyszerűen nem tudom... miért jó az neki ha a mélybe dob engem és Zayn-t is?
- Na és most mit csináljunk főnök? A kutyák a nyakunkon, a drog pedig még nálunk... illetve most, hogy itt is kereskedtél... - kezd bele Josh.
- Ide csak azért jöttem, mert hallottam, hogy Jakie is itt van. De ne vágj olyan szomorú fejet Joshy... ez a két vakcina sem több, sem kevesebb, a helyzetünk már mit sem változtat. - feleli lazán Zayn, mintha nem is drogokról hanem valami teljesen átlagos témáról lenne szó.
- Felakarod adni magad? - jön egy újabb kérdés Holly-tól.
- Fel. De előbb szét kell szórnunk az árut.
- Miért? Ez a plusz tizenöt év meg már amúgy sem változtat sokat a helyzeteden, haver. 40, vagy 55 év... akár egy életfogytiglan. Nem teheted ezt meg... - találja meg Liam is a hangját. De Zayn ezt a mondatot csak elereszti a füle mellett.
- De előbb biztonságba helyezlek titeket. - néz körbe a csapaton, majd tekintete megállapodik ismét rajtam. Kisimít egy apró hajtincset izzadt homlokomról, majd egy apró csókot ad a fülemre is.
- Nem lesz semmi baj, kicsim. Harry csak engem akar, már a kezdetek óta, kár, hogy ezt eddig nem vettem észre. - szuszog fel, mire Louis ideges nevetésben tör ki.
- Elment az eszed ha azt hiszed, hogy a feladás a megfelelő lépés. Zayn, ha lesittelnek attól még nem lesz jobb sem nekünk, sem Jakie-nek, sem Hope-nak, de még Harry-nek sem. Biztos van valami oka, amiért ellened vádaskodott... - emeli fel egy fokkal hangosabbra és intenzívebbre hangerejét, mire Eleanor -megérezve a bajt- kezéért nyúl és kicsit hátrébb húzza, elcsendesíti.
- Akkor mégis mi a szart csináljak, Tomlinson? A kislányom annál a faszfejnél van, a csajomat keresi a rendőrség és a nyakunkon van vagy harminc kiló anyag, amit nem tudok exportálni. - ismét üvöltéshez folyamodik, aminek köszönhetően ez erek olyannyira kidudorodnak nyakán, hogy attól félek, nehogy egy elpattanjon itt idegességében.
- Nem lesz semmi baj, Zayn. Majd meghúzzuk magunkat, csak kell egy új személyazonosság és... - próbálok az összes mentőövbe belekapaszkodni, de egyszer csak kifogyok a szavakból. Túl korán ahhoz, hogy bárkit is megnyugtassak. Sőt... a helyzet csak forrósodik... hirtelen mindenki megérzi a vesztét.
- A picsába! - kel ki magából Niall is, aki az egyik bokszzsákhoz megy és erősen belepüföl.
- Ha apám ezt megtudja... nekem annyi. Elveszi a kezemről a vállalatot és még az apartmanból is kitesz. - üvölt akár egy sakál, Holly nyugtatgatása hasztalannak látszik.
- Hűtsd le magad Horan! Még az hiányzik nekem, hogy itt szétszedd a berendezést. Tudod az én költségeimet nem apuci fedezi... - a maradék szolidaritást lassan már Liam is kezdi levetkezni és indulatos léptekkel közelít a kis szöszke felé. Már majdnem egymásnak esnek, mikor hirtelen ötletből én és Danielle is közéjük ugrunk. Egy kóbor ököl suhan el mellettem, ami engem is kellőképpen felbőszít.
- Álljatok már le! Úgy viselkedtek, mint a gyerekek! Ilyen helyzeteben épphogy össze kéne tartani, mintsem széthúzni. - vágom fejükhöz durva szavaimat, amik úgy tűnik használnak. Liam és Niall is úgy hajtja le a fejét és kémlelik a padlót, akár a rossz gyerekek miután alapos fejmosásba részesültek.
- Jakie-nek igaza van, fiúk! Most össze kell tartanunk, különben mind a sitten kötünk ki. - jelenti ki mellém lépve Eleanor és bátorításként vállamra helyezi a kezét.Végignézve most a szobán... azt hiszem sikerült elérnem, amit terveztem!
- De... -vág közbe Zayn fáradtan, mire óvatosan csendre intem.
- Nincs semmi de. Azt hittem ennél tökösebb vagy, Malik! -  húzom kicsit az idegeit, hogy kellőképp feltüzeljem pillanatnyi kiégése után. Apró mosolyra húzza ajkait, mikor vezetéknevét ejtem ki, mirefel lelkes ábrázata engem is megnevettet.
- Neked mindig igazad van, Evans.- ismeri be elnézően.

Drága Olvasók!

Azt hiszem megint itt a hálálkodás ideje, amit én nagyon szívesen előnyben részesítek. Szeretném megköszönni mindazt a sok támogatást ami fejezetről fejezetre ér engem. Köszönöm, hogy már 18-an iratkoztatok fel, hogy leírjátok nekem a véleményeteket kommentben és pipáltok is. Ha hiszitek, ha nem nekem ez tényleg nagyon fontos! Azt is szeretném megköszönni, hogy egy hét leforgása alatt már heten szavaztatok. Az állás nagyon kiegyenlített, tehát aki még beleakar szólni a szavazásba az tegye meg, mert tényleg csak egyszavazatnyi különbségek vannak szinte :D
Mindenesetre remélem a fejezet tetszett. Szeretném még két új blogomat reklámozni: A Venice, Louis-os fanficemet ami inkább romantikus komédia, egy kis drámával fűszerezve, illetve a még meg nem nyílt Harry-s blogomat (The serial killer). Ez a második csak a Dirty első évada zártával nyit meg, amiben rengeteg közös jellempont lesz az itteni Harry-vel (bár ott egy sokkal komolyabb és hátborzongatóbb témát fogok boncolni, a sorozatgyilkosságot). Ha valamelyik megtetszik ne féljetek feliratkozni, kommentelni, stb. :)
Köszönöm itt ezt a hosszú figyelmet a végére is, remélem tetszett a fejezet. A következőt nem tudom mikor hozom, de sietek vele.
Puszil és Ölel mindenkit;

~pepa